morfond

Többedszerre jött szembe Mérei Ferenc gondolata: kétféle nő van, a pszichopata és az unalmas. És be kell valljam, ha csak ebből a kettőből lehet választani, akkor unalmas vagyok. Egyébként meg ez szerintem hülyeség.

Ja, papíron. Vannak ugyanis olyan ismerősök, akikkel "hivatalosan" jóban vagyunk, társaságban szívélyesebben illik köszönnünk egymásnak, mint a többiekkel, meg nem árt rákérdezni a gyerekre/kutyára/frizurára, jelzendő, hogy ismeretségünk elég mélyre, az előző állapotig nyúlik vissza. 

Az nálatok is úgy működik, hogy mindenkiből, akit valaha szerettetek, megmarad valami? Egy szavajárás (nagy világ, lisztre sz.rt macska, merre hány méter), egy ízlés, zenék, szokások...? A Darren Shan-könyvekben ez úgy volt, hogy a vámpír átvett tulajdonságokat a megcsapolt emberektől. Egy vérszívó vagyok!

Már megint morfondíroztam: az emancipáció örökzöld gumicsontú vesszőparipája (ezt ne próbáljátok meg otthon... lerajzolni) összekapcsolódott a kis fejemben egy cikkel, amit nemrég

olvastam.

Ez most megint az a típusú kitárulkozós bejegyzés, amit soha, senki nem olvas el, pedig örülnék neki. Hozzászólásoknak még jobban.

Phyllum: Mensoidae

Classis: Humanesue

Ordo: Linguisticae

Familia: Interpretatori

Genus: Parlamentaris

Species: Natator Liber

A fenti hiperműveltkedéssel azt akartam közölni, hogy a szabadúszó tolmács külön állatfaj. Én egy szabadúszó mimikriben tenyésző, laboratóriumi körülmények között nevelt szobatolmács vagyok azokhoz képest, akik annyi idős koruk óta űzik az ipart, mint én, csak éppen a szüleim lehetnének. 

Sajnos arra kell rájönnöm, hogy az emberi természet alapszabálya szerint az értékes, ami nincs, vagy amit elérhetetennek tartunk. Tárgyban is, emberben is igaz, hogy nem azt becsüljük meg, aki/ami mindig mellettünk van, hiszen annak látjuk a hibáit, és nem félünk, hogy elveszítjük. Idáig ordas nagy közhely, és nem ígérem, hogy a bejegyzés során ez változni fog, továbbolvasás saját felelősségre!

Megérkezett az első hó Brüsszelbe; mikor máskor, ha nem pont futás közben. Enyhén volt csak giccses, ahogy a karácsonyi fénygirlandok alatt óriási hópelyhek szállingóztak, mindenki szatyrokkal megrakva kerülgette az akciókat hirdető táblákat, és a fülemben az Incomplete szólt.