morfond

...elgondolkoztam azon, hogy ha valami annyira jó, hogy tudod, hogy életedben nem volt még ilyen jó (és fogalmad sincs, hogy lesz-e még), és tényleg minden percét élvezni fogod, de azt is tudod, hogy vége lesz és akkor iszonyúan fájni fog, akkor érdemes-e belevágni.

Persze ez a jelen helyzetben nem kérdés. Nem szabad és nem is lehetett lemondani róla.

Bár nem érzem úgy, hogy magyarázkodnom kéne, már elég sokat szőröztünk azon, hogy mi is az élet a városban. Úgyhogy, mivel ez a téma előkelő helyen szerepel a saját gondolkodnivalóim között mostanában, kifejtem, hogy is gondolom én ezt.

Nem tudom, hogy mi a zenekar vagyunk a Titanicon, vagy a jéghegy csúcsán fészkelő sirály (vagy annak fagyálló ekvivalense).

De azt tudom, hogy ha én most komolyabban magamba néznék, akkor elszédülnék, úgyhogy inkább nem nézek. 

Olvashattam én Mérőnél azt, hogy a boldogsághoz három dolog kell: flow-s munka, emberi kapcsolatok és valami magasabb eszme?