kép

Nem, még mindig nem hagytam itt a blogot.

Idén megjártam Japánt. Igazából már régóta tervben volt, de úgy, ahogy ezek nálam lenni szoktak, szóval egy csomó tervem van, amiket egy tetszőleges esemény (amit Jelnek tekintek) elindíthat az (általában igen rövid határidejű) megvalósítás útjára lökhet. Ebben az esetben egy 300 fontos (!) repjegy volt a kiváltó ok, amit Sz talált az Expedián. Jó, jó, Aeroflot, amiről azt kell tudni, hogy nem viccből SU a kódja, de végülis elvinni elvisz, kaját meg viszünk mi. Kell. Nagyon rossz a kaja. Tényleg.

Átmentem utazósblogba. Mit van mit tenni, én igazán szeretnék egy helyben ülni, de mindig adódik valami. Ha nem munka, akkor mensás program, ha az sem, akkor a dán Juan csinál valamit. Most például a Kanári-szigeteken járnak, és ott maradtak annyi ideig veszteg, hogy érdemes volt repjegyet venni.

A szigetről annyit kell tudni, hogy az időjárás teljesen bipoláris. A tengerparton ez fogad:

Ez is igazából még decemberi téma, csak betegeskedett a blogom (időközben a J megszerelte, hurrá J!). A dán Juannal gyűjtjük az országokat, tizediknek okosan az Egyesült Arab Emírségeket választottuk. Miért ne, semmi se korbácsolja fel jobban a vágyat*, mint ha az utcán max. egymás kezét foghatjuk, és komolyan elgondolkodtunk rajta, hogy veszünk kamu jegygyűrűket. Ide is azért mentünk volna, mert lett volna ismerős, aztán kiderült, hogy akkor pont nem lesznek ott, így kénytelenek voltunk más szállás után nézni. 

Van a dán Juannal az a megállapodásunk, hogy nem egymáshoz járkálunk, hanem mindig egy másik városba próbálunk menni, lehetőleg okosba', tehát az úticélválasztást nagyban befolyásolja, hogy hol élnek ismerőseink. Helsinkiben például.

Az úgy volt, hogy pénteken mentem a piszmológushoz, utána a Mensa-irodában volt ölelkezés*, és utána jutott még eszembe, hogy bor SIG is van aznap este. Ennek megfelelően illuminati értem haza éjjel 2-re, utána még párkapcsolatot kellett menteni, szóval reggel 5-kor köszöntem el a kedvestől, hogy lassan mivan. Az óra 7-re volt állítva.

Ha már úgy alakult az élet, hogy kéthavonta kapok esélyt megújítani a barnaságomat, ezúttal legalább köveket is néztem közben. 

Még tavaly beneveztem egy csak csajos vitorlázásra. Ez úgy kezdődött, hogy egy kanadai (izraeli-román) csaj feltette a Facebookon egy utazós csoportba, hogy embereket keres egy ilyen úthoz. Ők már öten voltan (iráni-kanadai, hongkongi-kanadai, tajvani-kanadai, meg egy rendes uncsi amerikai), és kerestek még három embert. Komoly casting után én lettem az egyik.

Olcsó volt a Ryan, úgyhogy kijöttem egy lakásavatóra. Azt még nem tudom, hogy az hogy néz ki, de akinél alszom, az egy ilyen Corvin-negyed szerű helyen lakik, funkcionális, fehér bútorai vannak (bár zuhanyfüggöny, sőt, egyáltalán függöny még nincs), furcsa, laboreszközökre emlékeztető kávéfőző cuccai (és egy I'm the one who knocks lábtörlője, én vagyok naiv?), és... egy bendzsó, egy gitár és egy balalajka. Lehet, hogy egy mandolint is rejteget valahol. Ja, és konkrét, felhúzos kakukkos óra is van.

Január óta dolgoztam egy sorozaton. Egy nagyon rossz sorozaton. Egy helyi Barátok köztön. Vagy mittomén, magyar sorozatot sose néztem. Közben elkezdtem csinálni minőségibb dolgokat, és az tűnt fel például, hogy azokban van hatásszünet. Tehát valaki mond valamit, és utána csak néz. Vagy némán végigmegy egy parkolón. Vagy elolvas valamit. Vagy megiszik egy pohár vizet. Ehhez képest a nagyonrosszban 2 másodperccel azután, hogy egy jelenetnek vége lett, kezdődött a másik. Na nem mintha lett volna benne mondanivaló, amit fel kellett volna dolgozni. Kb.

Volt ez a kalandom a svéddel (alias Vis Maior). Bár arra már január elején rájöttem, hogy nekem ez* nem jön be, és ezt meg is mondtam neki, ő ezt szakításként értelmezte, ami nem lett volna akkora veszteség, csakhogy már be volt fizetve egy elég drága közös utazás, amire így elmentem.

Térjünk vissza inkább az utazós képekhez, a magánéletemhez semmi közötök, vagy legalábbis nem itt. Szóval voltunk Grenoble-ban, MY-NY-on. Ezzel kapcsolatban megint az volt az élményem, hogy minek jöttem ide, de azt be kell valljam, a szilveszter jobb volt, mint a tavalyi, és nem kellett pezsgőért se menni*.

Ilyen volt a város: