kép

Most éppen választhatok, hogy fontosság vagy sürgősség szerint foglalkozom dolgokkal. Általában a fontosság szokott dönteni, amíg a sürgősség okozta pánik át nem veszi az uralmat. Például a december 26-i, viszonylag biztos grenoble-i kiruccanás gerjesztette bennem a feszkót, hogy már tényleg kéne venni egy autót.

Az úgy volt, hogy a színes karú svéd megszerette Budapestet, amikor négyen dekkoltak a lakásomban úgy, hogy én itt se voltam, aztán eljött egyszer akkor, amikor itt voltam, és hozott még öt svédet. Ezek egyike már a megjelenésekor kiszúrta a szememet a gyakorlatilag karikába sederített bajszával, meg hogy át lehet látni a fülein, az egyikben még a porcon is átütöttek egyet az iratlyukasztóval*. Hát még amikor panaszkodni kezdett, hogy neki minden inget igazíttatni kell, mert annyira széles a válla és keskeny a csípője.

Egyhetes csavargás Izrael legkülönbözőbb tájain, itt-ott váratlan sertésekkel.

Előtte még felmentünk az Elektromos Hegyre (kreatívan tudják a diákok elnevezni a helyi nevezetességeket), és lenéztünk még utoljára a kibuckánkra.

Abbahagyom már az erőltetett szójátékokat, tényleg. A héten voltam Gay Pride-on Tel Avivban, eldöntöttem, hogy otthagyom az egyetemet a fenébe, és megdögönyöztem kb. 8 kutyát. Képes beszámoló (kutyából nem lesz... szalonna).

A hétvégén öregdiák-konferencia volt azoknak, akik az elmúlt 20 évben átestek ezen a sivatagi mindenségen. Erős szűrő, hogy ezt az eseményt mindig a Közel-Keleten tartják, tehát én nem hiszem, hogy sűrűn fogok itt szerepelni. Jövőre Jordániába mennek, idén még csak Cisz-.

Múlt csütörtökön azon kaptam magam, hogy nyakamon a hétvége*, és semmi tervem nincs. Több se kellett nekem, egy óra múlva a kezemben volt a hostelfoglalás, feliratkoztam ingyenes városnéző sétára, és leszerveztem két kevésbé vallásos helybéli couchsurfingest.

Pénteken a legelső busszal kellett indulnom 5:40-kor, hogy 10-re ott legyek.

Csak vége lesz ennek az őrületnek is egyszer. Egyelőre a vasárnapra betervezett majmos dupla randi tartja bennem a lelket, de az se véletlen, hogy ilyenkor posztolok már megint. És ma 6-kor keltem fel. Vinnyogás.

Ezen keccsölünk hetek óta.

Így,

A múlt hetem úgy nézett ki, hogy fa, szövet, csirkeháló, papírmasé. Mármint ezek egy-egy napot vettek igénybe, iszonyat monoton, kásahegy jellegű fizikai munka formájában, súlyosbítva a bestresszelt, ezért aztán aránylag undok Gyapjas társaságával (esküszöm, időnként hallottam az ostor pattogását). Mindennek eredményeként péntek este 7-re olyan fejfájásom és általános őszilégy-szindrómám lett, hogy majdnem felhívtam a Menőmanót, hogy rám ugyan ne számítson másnap, amire nekem szükségem van, az nem aktív, hanem nagyon is passzív pihenés.