Öt hónap kihagyás után végre megint eljutottam a Rózsába. A lista anyaga ment élőben, mára beszerveztem magamnak egy vívást, vasárnapra jegyet az Idegenvezetők Világnapjára, további támogatókat a flashmobra, értesültem a Kamionosok és Kurvák buliról.

Az afterpartyn megbeszéltük, hogy a zsíros kenyér lélekromboló, és hogy franciául hörögni hitelesen csak az tud, aki hallott már eleven hollandot.

Az élet megy tovább.

Ezt igazából a gittegyleti listára akartam küldeni, de ott valószínűleg leanyáztak volna (mondjuk ez minden levélnél fennálló lehetőség), itt most speciel azért, mert a magánügyemet a blogomban teregessem, ne ott. Úgyhogy itt teregetem.

Ezen a szép téli napon eszembe jutott, hogy kiment a fejemből a feledhetetlen hétfő, amelyet is párom igazi VIP-fogadtatássá varázsolt számomra...

Mindenre felkészülve először is fegyvert és lufikat vettünk, majd nekivágtunk az ismeretlennek. Megközelítettük a Marina Prestige Yacht Tower (nem kívánt törlendő) keretein belül található Melba éttermet... majd eltávolodtunk tőle. Van arrafelé egy - elnézést a kifejezését, de nem találok jobbat - rogyadozó csűr, aminek a falán valami rejtett belső logika szerint összeválogatott reklámemberek léteznek.

Tegnap megnéztük a Benjamin Button különös életét (vacilláltunk, hogy ez legyen vagy a Made in Hungária, de utóbbit elkönyveltem magamban azzal, hogy majd Nofra letölti és elküldi, én meg majd üres estéimen megnézem... aztán észbe kaptam).

Bejelentkezés Budapestről. Jelentem, két napja havazik, mint állat, pontosítok, mint kecses-szépséges fehér hattyú. Na és abból is a fiatalabb fajta, amelyik még pelyhes.

Utazásomról a következő leíró jellegű bekezdések jutnak az eszembe.

Mai ebédem bizonyos szinten tisztelgés Arthur Dent előtt: a hűtő polcai mögé esett azonosítatlan tulajdonú, decemberben lejárt vákuumcsomagolt sonka az a kategória, ami, ha el nem menekül, biztos kiirtja belőlem azt a rettenetes vírust, amit a Tequila Sunrise-zal indult napok alatt szedhettem össze a beach-en (sex).

Ez a bejegyzés csak egész kis részben szól a banyáról, főszereplői egy fehér kacsa és két mókus.

Tegnap, a kidolgozott stratégiával összhangban, inkognitóban mászkáltam: nem kapcsoltam fel a villanyokat, nem hagytam szanaszét a cuccaimat, nem csuktam kilincsre az ajtókat és készen álltam rá, hogy bármelyik pillanatban bemeneküljek szobám ajtajának nyílása mögé. Amennyiben a banya mégis bejött volna, a meglepetés erejével ugrottam volna elé, hogyaszongya hányadik alkalom ez, hogy engedély nélkül tetszik bejönni?