Csomagok

Ezt igazából a gittegyleti listára akartam küldeni, de ott valószínűleg leanyáztak volna (mondjuk ez minden levélnél fennálló lehetőség), itt most speciel azért, mert a magánügyemet a blogomban teregessem, ne ott. Úgyhogy itt teregetem.

Mert tőlük, az okosoktól kérdeztem meg, hogy szerintük mit csináljak a felesleges poggyásszal: postázzam vagy bepróbálkozzak a reptéren, hátha átmegy. A válaszokból azt hámoztam ki, hogy érdemesebb egy nyakamba akasztott táskában vinni a könyveket vagy a gatyámba tömni, mint fizetni a postaköltséget (akkor még nem tudtam, hogy a bőrönd fog fizikai korlátokat szabni a dolognak). Gondoltam, most megírom nekik az eredményt.

Mindkét megoldást kipróbáltam. A repülős bepróbálkozás eredménye ismert: könyörtelen csengetés 10 euró/kg áron (nem szégyellem, vagyis igen, csak szeretném, ha minden kedves és kedvetlen olvasó tudná: az álmoskönyv szerint nem jelent jót Malév-járatra nehéz csomaggal érkezni), háromszori sorbaállás és diszjunkt funkciókkal megáldott irodák. A csomag viszont 5,3 euróba került kilónként, ma (!) megérkezett (nem hittem a postásnak, minimum 15 napot mondtak!). Áldassék a magyar posta neve.