Beküldte Raya deBonel -
Tegnap megnéztük a Benjamin Button különös életét (vacilláltunk, hogy ez legyen vagy a Made in Hungária, de utóbbit elkönyveltem magamban azzal, hogy majd Nofra letölti és elküldi, én meg majd üres estéimen megnézem... aztán észbe kaptam).
Most jöttem rá, miért vállalnak be az emberek annyi mindent a szerelemért, miért nem zavarja őket, ha tudják előre, hogy öregkorában majd tologatni kell a másikat meg kiskanállal etetni és pelenkázni: azért, mert a "pro" és a "kontra" nem összemérhető. Nincsenek ugyanabban az értelmezési tartományban. Van olyan boldogság, amit nem szabad hagyhatsz ki, nics itt helye semmilyen latolgató toldaléknak, nem hagyod ki és kész. Tök mindegy, ettől teljes mértékben független, hogy mi lesz utána.
Meg hogy már megint valaki elcseszte: Benjamin a saját félelmei miatt kihagyta a legjobb részt kettejük (hármójuk) életéből, és a vége úgyis ugyanaz lett, Daisy pedig aggódott az öregség miatt, ami így már huszonéves korában ráköszöntött. Ez általában így van.