Eva, a Pilates-oktatóm (hahh...) mutatott ma egy magazint. "Budapest, a Duna királynője"... el voltak ájulva, Parlament ("mint egy Sissi-filmben!!"), Halászbástya, Rudas-fürdő. Igen, itt szoktak lenni partik is, fényekkel meg elektronikus zenével - mondtam szerényen.

Aztán kérdezte, miért jöttem el egy ilyen gyönyörű városból ide??? "Hej, ha tudnád", akartam mondani, de végül csak kisablonkodtam egy választ mosolyogva.

Kezdetben lelkifurdalásom volt, amiért arra készültem, hogy előre megfontolt szándékkal nem fizetek több lakbért a banyának, ráadásul azt hazudom neki (ismételt rákérdezés esetén több rendben), hogy nem érkezett meg az ösztöndíjam. Aztán két dolog történt.

Egy: kaptam egy kedves, korrekt levelet a bankomtól, csak hogy tudjam: nincs fölösleges 85 euróm, amit sose lássak többet.

Állítólag én pszichedelikus vagyok ((c) kedvenc táncpartnerem, Miguel Ángel). Most dizájnt kéne váltanom?

 

Végül is, csak egy szirom vagyok a blogvirágban.

A feljett Nyugaton mindenütt, de leginkább Angliában nemhogy nem növekszik, de csökken a gazdaság. Mármint negatív a gazdasági növekedés. Azt mondják az okosok, hogy ez a végét jelenti a növekedésalapú gazdasági modellnek. Botcsinálta közgazdászként (vö. Pilátus a Krédóban) eltöprengtem, hogy akkor mi lesz helyette?

Sokan meg szoktak rajta lepődni, hogy én milyen korán végzek a vizsgákkal (a rekordom 6 vizsga volt 4 nap alatt, illetve egy május 30., mint utolsóvizsga-dátum). Ennek elsősorban a magas fokú önismeret, továbbá a Külker közismert büfészaka az oka. (Sajnos kifutó, nem korszerű, paradicsomot és gombát nem tartalmazó szakról van szó.)

Tegnap rájöttem, hogy utálom, ha a fülem könnyes.

"Kuss, én így vagyok boldog!"

Már régóta tervben volt nálam ez a rákfőzés, lévén hogy itt a sarki közértben is kilóra lehet venni a mélyhűtött tengeri herkentyűket. Így esett, hogy ma végre...

"Jégből vagyoook, talán fel sem olvadok..."

Bemegy az öreg a tánciskolába.
- Kezei' csókolom, szeretnék megtanulni tangózni.

A recepciós vet rá egy pillantást: első ránézésre legalább 80 éves, szétcsoszogott cipő, remegő, májfoltos kezek.

- Tetszik gondolni, hogy a maga korában jó elkezdeni az ilyesmit? - kérdezi jobb híján.
- Aranyoskám, az én koromban abbahagyni nem jó - feleli az öreg.

Mangó-mangó-mangómag.