Vizsgatippek

Sokan meg szoktak rajta lepődni, hogy én milyen korán végzek a vizsgákkal (a rekordom 6 vizsga volt 4 nap alatt, illetve egy május 30., mint utolsóvizsga-dátum). Ennek elsősorban a magas fokú önismeret, továbbá a Külker közismert büfészaka az oka. (Sajnos kifutó, nem korszerű, paradicsomot és gombát nem tartalmazó szakról van szó.)

Abban viszont biztos vagyok (mert látom), hogy sok egyetemista nagyon rosszul csinálja, értelmetlenül sok időt tölt felkészüléssel (erről majd később) és még többet parázással. Miközben nekem sokkal jobbak a jegyeim. Tisztázzuk: én sem tanulok szorgalmi időszakban.

Az itt leírt módszerek viszont nálam működnek, ezért senki ne érezze magát kötelezve a felszólító mód által. Ja, és hangsúlyozom: nem a tudáshoz, hanem a sikeres vizsgához segítenek hozzá. (Amit tudni akarok, azt egyrészt már évközben érdeklődéssel hallgattam és már rég a fejemben van, másrészt meg majd Azélet, az a nagybetűs, az orrom alá dörgöli, ha valamit mégis elfelejtettem. Az életben pedig nem aszerint fognak értékelni, amit tudok, hanem amit a vizsgalapra fel tudok írni. Nagyon nem ugyanaz.)

Még egy kikötés (ha itt nem kötsz ki, mondta Irén tanárnő, az olyan, mintha a Niagara fölött nem kötnél ki!): a lentiek azoknál válhatnak be, akiknél az értékelés jelentősen szubjektív (bölcsészkar, közgáz, jog). Ahol számolni kell, ott sajnos kisebb a játéktér.

ALAPELV: A "jó" és a "rossz", mint relatív kategóriák, kizárólag a tanár szája íze szerint értelmezhetőek. Ja, és a hírnév (tanári körökben) minden.

Figyelem: eltérés esetén nem az oktató, hanem a vizsgát javító szája íze a mérvadó.

1. Járj be az órákra! Azért vagy egyetemista, hogy tanulj.

 Ha dolgoznod/józanodnod/dohányoznod/kapcsolatépítened kell, próbáld meg úgy csinálni, hogy minél kevesebbet hiányozz.

Sokkal könnyebb a saját jegyzeteidből tanulni, ráadásul a tanárral való személyes kontaktus - főleg, ha szóbeli a vizsga - nagyot emelhet az átlagodon. Nem mellékesen ha ott vagy, kérdezni is tudsz.

Azért is jó, ha képben vagy, mert így ki tudod számítani, mennyi idő kell a vizsga előtt, milyen könyvnek kell esetleg utánajárni.

2. Évközi feladatok: sok tanár szereti tehermentesíteni magát a vizsgaidőszakban azzal, hogy házidolgozattal/prezentációval/gombaszedéssel/elővizsgával kiválthatod a vizsgát, vagy pluszpontokat szerezhetsz. Ha teheted, ne hagyd ki!

Az elővizsga gyakran kedélyesebb hangulatú és könnyebb, mint a rendes vizsga, a többi lehetőség esetén pedig egy egész félév és könyvtárnyi szakirodalom áll rendelkezésre, hogy okos legyél. Viszont ha egyáltalán nem tudsz fogalmazni, nem biztos, hogy előnyös megoldás erre már a félév folyamán felhívni a tanerő figyelmét.

Ha valamit elvállalsz, csináld meg rendesen.

3. Amikor felveszed a vizsgákat (ha van választási lehetőség), légy optimista, de realista.

Ne jelentkezz be mindenből az első alkalomra azért, hogy ha elbukod, legyen még időd próbálkozni. Hagyj elég időt (ehhez kell az önismeret) két vizsga között.

Minden felvett tárgyadból vegyél fel vizsgát is - ne azért veszítsd el a kreditet, mert még megpróbálni se merted. Ha tudod, hogy esélytelen vagy valamiből, ne pazarolj rá túl sok időt, de ne menj be nulla tanulással a vizsgára, mert onnantól kezdve eggyel több kudarcélményt és előítéletet cipelsz a hátadon. Ha elterjed rólad, hogy léhűtő vagy, a legtöbb tanárnál már mínusz két jeggyel indulsz.

4. Tervezd meg az életed arra a pár hétre!

Ha fejben nem megy, csinálj egy naptárt, melyik nap, hány órakor, milyen vizsgád van. Minél több ember tud ezekről a közvetlen környezetedben, annál többen lesznek, akik furcsán néznek rád, ha előző nap ezerrel msn-ezel tanulás helyett, akik fel tudnak ébreszteni, ha a jeles napon elaludtál, és annál többen fognak utána kedvesen érdeklődni, hogy sikerült. Ez mind nem lebecsülendő.

A napi kapacitásod nem 24 óra. Még csak nem is az ébrenléti időd. Ez olyasmi, amit csak kitapasztalni lehet. Mindenesetre ne számolj azzal, hogy egy hétig nem alszol és az 168 óra tiszta okosodás.

Ne utolsó nap kezdd a tanulást. Ha egy heted van a vizsgáig, jobban jársz, ha a nagyját még az első nap átolvasod, és a végére már jólesően ismerős lesz minden. Vizsga előtti este, főleg pedig a vizsga napján hajnalban már ne tanulj! Ne vidd magaddal a vizsgára a könyvet! Amit ilyenkor megtanulsz, az úgyis kiesik. Vagy csak az marad bent.

Gondolatban készülj fel azokra a napokra (helyesebben: délelőttökre/délutánokra), amikor elhatározod, hogy tanulni fogsz. Ne ütemezz be vásárlást, fogorvost, barátnőzést, vendégséget, randit. Intézd úgy, hogy legyen otthon kaja. A macskának is! Lehetőleg minél kevesebb ürügy legyen kéznél.

Némítsd le a telefonod, ha nagyon nem megy, kapcsold ki. A számítógépet is, ha nem kell a munkádhoz. Vagy legalább jelentkezz ki az MSN-ből!

Ha egy unalmasabb résznél hirtelen megéhezel, ne menj ki a konyhába, amíg be nem fejezted azt a részt! Megkíméled magad a vizsgaidőszaki túlsúlytól, ez ugyanis menekülő típusú éhség. Ugyanez áll a dohányzásra is. Ja, és semmivel sem magasabb a kalóriaszükségleted attól, hogy most Tanulsz. A csoki és a szőlőcukor legfeljebb a seggedet növeszti, a memóriádat nem.

Azonnal hagyd abba a tanulást, ha már csak bámulod a könyvet! Ha ezt az egy tanácsot megfogadod, harmadára csökken a "tanulásra" fordított időd az eredmény romlása nélkül. Senkit nem érdekel, hány órát ültél az asztalod mellett. A "Tanár úr kérem, én készültem" már Karinthy idejében is rossz kifogás volt.

Ha nem tudod visszaidézni az utolsó bekezdés tartalmának halovány ideáját sem, az azért van, mert betelt az agyad. Menj és csinálj valami mást (én például blogot írok, miután mára befejeztem a Vállalkozás kompetitív stratégiája című tárgy tankönyvének kihúzogatását)! Ha már nagyon szégyelled magad a mást csinálás miatt, készen állsz a folytatásra.

Ha már elmúlt este tíz, ne maradj ébren csak azért, mert hátha éjfélkor több hangulatod lesz tanulni.

Most jönnek a legjobb trükkök.

5. Mit tanulj meg?

Mindjárt az elején legyél tisztában a megtanulandó anyag mennyiségével. Könnyebb, ha csak először sokkolsz be, mintha erőd vége felé járva, a sírógörcs határán pergeted át a hátralévő 400 oldalt.

Itt jön be a képbe a tanár szája íze. A jegyed kizárólag attól függ, hogy aránylik a teljesítményméréskor tanúsított megnyilatkozásod a tanár elképzeléséhez. A legtöbb helyen az első órán elmondják, milyen lesz a vizsga és mit kérnek számon. Sokan vannak, akik imádják a saját gondolataikat visszahallani - ez esetben szükséged lesz jegyzetre - , de sajnos az órán sztorizgatók száma is népes. Ezért írnak tankönyveket is (gyakran ugyanezek az emberek, összeszedettebb pillanataikban).

Általában kétféle irodalomlista tartozik egy kurzushoz: kötelező és ajánlott olvasmányok. Az ajánlottakkal csak érdeklődés (nem a tiéd, a tanáré!) esetében érdemes foglalkozni. Ökölszabályként: amiről ténylegesen szó volt az órán, abba legalább lapozz bele, ha csak a fülszöveg erejéig is. Ne ijedj meg, ha Kissinger:Diplomácia vagy Montesquieu: A törvények szelleme című műve szerepelnek a listán, és főleg: eszedbe ne jusson elolvasni. Maga a tanár sem fog minden fejezetre kitérni.

A tanárod kedvenc gumicsontját mindenképpen alaposan ismerd meg! Gyakorlott diákok már a hangszínváltozásból felismerik, hogy most jön, most jön... Akár minden órán felmerülhet, de leggyakoribb, hogy a "Bevezető" címet viselő előadás nagy része szól erről. Ha a vizsgán nem kerül elő, mesteri fogás egy kifejtős kérdést a megfelelő irányba terelni, miközben csak pontosan, szépen... a tanár észre sem veszi a váltást, és máris gügyögős gyönyörűséggel olvassa a neki szánt mondatokat.

Ha pedig kezedben van a választott mű... mihez kezdj vele? Minden tankönyv nagy százalékban tartalmaz úgynevezett "rizsát". A "rizsa" antonimája a "lényeg", az idézőjelek oka, hogy ez a két megnevezés gyakran nehezen elkülöníthető, relatív és csak kontextusában értelmezhető.

"Rizsa" a mi szemszögünkből az ajánlás, előszó, köszönetnyilvánítás, bibliográfia, függelék, a legtöbb ábra, gyakorló kérdés, esettanulmány, táblázat és példa (bár találkoztam már olyan tanárral, aki direkt a grafikonokat szerette számon kérni). A "rizsa" és a "lényeg" elkülönítésére érdemes úgynevezett kihúzófilcet, szövegkiemelőt használni (bár van, akit kimondottan idegesít) az előkészületek során. A tényleges tanulás abból áll, hogy a színes sorokat biflázod. A neonrózsaszíntől egy idő után jojózni kezd az ember szeme, a világos sárga meg nagyon hamar elkezd nem látszani.

Nem szabadon firkálható (tehát nem saját vagy fénymásolt - a könyvtáriban használj ceruzát, elvben kiradírozható, de ha valaki esetleg véletlenül belenéz, akkor már ilyen volt, amikor kivetted, mert irtózat meló!!) kiadvány esetén van, akinek segít, ha jegyzetet készít, én sose csináltam.

6. Egyezményes jelek a szövegkiemelésben

Állítmányt, határozószót, szinonimát nem emelünk ki!

Felsorolásból többféle van:

- lényeges
- lényegtelen.

A lényeges felsorolás elemei félkövérrel szedettek, esetleg betűkkel, gondolatjellel, kiscica farkával is megjelölik őket. Jellemzőjük, hogy mindegyiket tudni kell ahhoz, hogy a válasz, amelyben szerepelnek, értékelhető legyen. (Például: sorolja fel az EU tagállamait!) Ha a felsorolás 5-nél kevesebb elemből áll, a margón tegyél megfelelő számú jelet, így tanulás közben tudod, hány elemet kell tudnod felsorolni. Ha sok eleme van, érdemes a számukat odaírni.

A lényegtelen felsorolás a második félévtől kezdve jelölhető három ponttal a margón. Például: "...jelentős fejlődés az iparban, mezőgazdaságban, társadalmi szerkezetben, infrastruktúrában..." (Lásd még: mit adtak nekünk a rómaiak?) Ezek szakcsoport-specifikusak, pár tantárgy elég, hogy az ember felszedje az ilyenkor előkapható szókincset.

Ha "respectively" típusú a kapcsolat, vagyis A és B elemet említenek, majd hat sorral lejjebb jellemzik A-t, majd B-t ("előbbi" illetve "utóbbi" néven emlegetve), emeld ki A-t és B-t az eredeti helyen, majd kösd össze a később hozzájuk tartozó részekkel.

Ha valójában felsorolásról van szó, de ezt semmilyen tipográfiai elem nem jelöli, húzz jó széles vonalat a margóra kifelé, hogy tudd: ez valójában cím.

Ha valami nagyon lényegessel, netán szó szerint megtanulandóval találkozol, rajzolj mellé egy felkiáltójelet.

Ha egy oldal felesleges szöveget látsz, lendületes kézmozdulattal húzz átlós vonalat a lap bal felső csücskétől a jobb alsóig. Jobban fogod érezni magad tőle.

7. Relax!

Ha megfogadtad azt a tippet, hogy ne az utolsó napokra hagyd a tanulást, lehet, hogy két nappal a vizsga előtt épp halálra unod magad. Kezdj el tanulni a következő vizsgádra! Este pedig menj el moziba, lehetőleg minél idiótább vígjátékra. Kapcsold ki a bűntudatot: gyorsabban haladtál, mint tervezted.

Bulizni ne menj, még ha van egy napod a regenerálódásra: kizökkent az intellektuális ritmusból, és kezdheted az egészet elölről.

8. A Nagy Nap

Aludd ki magad. Ha lelkiismeretesen készültél, éjszakánként átlag hatszor fogsz felriadni arra, hogy elaludtál, közben pedig rémálmok gyötörnek majd - nem találod a termet, nincs nálad az indexed, nem tudsz belépni a Neptunba satöbbi. Ez normális.

Vizsga előtt egyél valamit, nehogy elájulj. A helyszínen keresd fel még egyszer a mosdót... hátha felszaladt a harisnyád.

Apropó harisnya! Szóbelire igenis öltöny, fehér blúz, sötét alj. Volt olyan tanárom, aki a fekete-fehéret állítólag utálta, nos, az ő kedvéért sötét nadrágot vettem fel, fehér blúzt és drapp pulóvert - ha a vizsga közben látom rajta, hogy nem vagyok neki elég elegáns, leveszem a pulcsit. Másik tapasztalat: hat, szerintem azonos tudású diák közül az a kettő kapott csak négyest, akinek le volt engedve a haja.

Egyébként nem vagyok egy vizsgalázas típus, inkább kellemes harctéri idegesség szokott eluralkodni rajtam. Nem tilos beszélgetni a többiekkel - a vizsgára várva, kint! Odabent, csak ha muszáj. Volt dolgom olyan tanárral, aki csak akkor engedte meg a verbális kommunikációt, ha az egymás mellett ülő fiú és lány között történt, másvalaki majd' felrobbant a méregtől, amikor gondosan három hely kihagyásával ültetett diákjait a vizsgalapot kiosztása után másik terembe vezényelték. Az úton vidáman megbeszéltünk mindent.

És nem véletlenül nem szóltam a puskaírásról. Fölöslegesnek tartom - csak magadnak teremtesz még több félnivalót. Egy puskát megírni, eldugni, elővenni legalább annyi fáradságot igényel, mint megtanulni az anyagot, csak sokkal trendibb. Soha ne használd más puskáját, ha fogalmad sincs a tárgyról. Orbitális baromságokat írhatsz le, ha egy szót félreolvasol.

Ha viszont a tanár a nem sportszerű, mondjuk olyat kérdez, amiről egy árva szó nem esett az egész kurzus során, és csak véletlenül akadtam rá valami ajánlott olvasmányban, kötelességemnek érzem, hogy terjesszem az igét. Ha vizsga alatt hozzám szólnak, csak akkor válaszolok, ha veszélytelennek érzem, és ha kevésnek ítélem az időmet és épp írok, akkor intek, hogy hagyjanak békén. A saját jegyem előbbrevaló, mint a szolidaritás.

Tesztes vizsga esetén legalább tippelj be valamit, adj magadnak 100/n% esélyt! Kifejtős kérdést se hagyj üresen, lehetőleg olyat írj, ami emlékeid szerint kötődik a kérdés tartalmához vagy hasonló hangalakja van. Mindenesetre soha ne adj be üres vizsgalapot: ez utoljára a kínai kulturális forradalom idején számított bátor partizántettnek.

Szóbelin működj együtt a tanárral. Gyakran úgy működnek, mint a csodás számoló ló: önkéntelenül is jeleznek, ha a helyes irányban tapogatózol. Ha viccel, próbálj legalább mosolyogni, és ha eszedbe jut egy viszonylag diszkrét poén, nyögd be, hátha. A világért se utalj arra, hogy a könyvben valami rosszul volt, főleg, ha a vizsgáztató vagy annak felesége a szerző.

Nem baj, ha remegsz, idegesnek látszol, holtsápadt vagy, leejted a tollad satöbbi, de amit kimondasz, abban légy nagyon-nagyon biztos, vagy legalább játszd el. Ne törődj a többi vizsgázóval, és ha a tanár arra kér, hogy javítsd ki az előtted szólót, csak akkor beszélj, ha tényleg tudod, de akkor is empatikus arccal. Sose ágálj az eredmény ellen, és ne sírd el magad termen belül. Kifelé menet bevágni az ajtót nem ér!

Remélem, vannak, akik idáig jutottak az olvasásban, nekik gratulálok és sikeres vizsgázást (véletlen se "egy kalappal", mert azt utálom)!