Az állatok túlságosan el vannak foglalva a zümmögéssel/turbékolással/mókusszaglászással ahhoz, hogy észrevegyék: az életüknek se célja, se értelme. Kéne nekem is egy ilyen hobbi.

Ez a bejegyzés inkább ide kívánkozna: én nem vagyok ilyen kísérletező típus. De legalább most már azt is tudom, miért. Na jó, nem egészen igaz, hogy nem kísérletezek, de akkor olyan alapanyagokkal, amiket már unásig ismerek, és előre tudom, hogy jól fognak állni egymásnak (pl. ogrepüré). Most viszont az történt, hogy a mogyoróvajról sajnos lila ideám sincsen.

Hát ez jó. Találtam a freeblog főoldalon egy posztot, arról szólt, hogy a hölgy lassan egy éve esküdött, megnyitottam, mert gyanús volt, hogy ez egy csoporttársam lehet. A teljes bejegyzésből nem jöttem rá, így megnyitottam az "egyetem" kategóriát. Erre kiderül, hogy nem ő az, de ő is angol-francia szakfordító és tolmács, és mellette az ELTE bölcsészkarra is jár, szóval nagyon nem lőttem mellé. Spooky, ahogy Eve mondaná...

Megnéztük ezt is, mert ha más nem is, izmos férfitestek mindenképpen lesznek benne. Sajnos igazi meztelenkedést nem láttunk, legfeljebb karok kandikáltak ki, de azoktól is borzongani kezdtünk, hát még a csokibarna verziótól...

Interjú Lázár Zoltánnal (fogat+CBA):

"Nálunk a családban mindenkinek azonosak a politikai nézetei. Jobb helyeken ennek így is kell lennie. Nem tudok elképzelni olyat, hogy a férj ide szavaz, a feleség meg oda."

Kérdés: "És ez is szempont volt, amikor kiválasztotta a párját?"

"Á, sokkal fontosabb volt, hogy viszonyul a lovakhoz."

Ha a szappanokban van linalool, akkor ez itt megalool.

(komolyan mondom, a freeblog főoldalán a "bemegyek" olyan avataros feelinget kölcsönöz a mindennapi élményeim kiböfögésének, hogy mindjárt elcsuklik a szövegtestem a meghatottságtól)

Aki már így is nagyképű észosztónak tart, és ráadásul az írásaimat se szereti, az itt abbahagyhatja az azonosulást.

Gondolkodtam a felnőtté válásról, hogy tudnám definiálni? Nem a felelősségérzettel, nem a kiábrándultsággal, és végképp nem bizonyos cselekmények (nagykorúság, gyerekvállalás, szülők elvesztése) bekövetkezésével. Most az egyszer igyekeztem attól függetlenül megalkotni a hipotézist, hogy én magam melyik oldalra kerülök eszerint.

Nagyon kitettem magamért, nem mert az én névnapom volt, hanem mert nehogy már minden zacskóból teremjen... (mint az egyébként isteni toszkán paradicsomleves és pestós tészta)

Szóval sütöttem számszerűen harminchat aszaltgyümölcsös-csokis muffint, a felét kakaós tésztával, mogyoróval a tetején (sós - istenem, az volt!), kevertem egy nagy tál sangriát és kétféle salátát (görög, meg a jól bevált hamis Waldorf), és csináltam három zöldségnyársat. Még a husoszauruszok is falták.

...vagy leprás vagyok. A biciklitúrán rejtélyes okból kifolyólag a könyököm belső oldala égett le, igaz, ez már nem megállapítható: a ragály tovaterjedt, és immár a csuklómtól a deltámig bőrcafrangok borítanak. Rém vonzó jelenség lehetek, főleg, amikor például salsán osztogatom a pikkelyeimet a terem összes benttartózkodójának gigájára (ez most egy ilyen figura volt). Nem tudom, ki találta ki a mikrodermabráziót ("öt nap alatt új bőr" - mi vagyok én, kígyó?), de biztos cölibátuspárti volt.

Életemben először elmentem goa-partira. Azt hiszem, az est szlogenjének nyugodtan megválaszthatjuk a fenti mondatot.