Azért én tök kíváncsi lennék ám, hogy ki az a kb. 160 ember, aki mindennap idekattint és a képernyőre bámul. Írjatok már valamit magatokról, mert az nem lehet, hogy mindenki a haverom.

Jóanyámnak remek időérzéke van: megérkezett biciklis kísérőnek, erre hazafelé elkapott egy vihar. De az a nem gyenge. Eredetileg meg akartam nézni végre, meddig van lezárva a keleti oldal, de már a Palatinusnál látszott, hogy ebből jó nem fog kisülni: fekete fellegek gyülekeztek a hegy fölött. Így a plusz körről letettünk, de mire felértünk a hídra, így is nekikezdett.

A fentiek természetesen a futásra meg a szigetkörre ("pudingra", ahogy Desirée hívja) vonatkoznak. Ugyanis ha a droid, aki a Rádió1 slágercédé tuctucai mögül kihallja gazellalépteimet, megpróbálja kitalálni, hogy merről jönnék, és az ellenkező irányba mozdul, szinte biztos, hogy összeütközünk. Legyen birka, én nem bánom, de kiszámítható birka, mert különben átmegyek pumiba (kuzinoméké már hét éves, kölyökkora óta figyelem, szerintem menne az utánzása).

Itt valakinek egész biztos el van torzulva az okosságérzékelője.

Na, ha minden úgy megy, mint ahogy most kinéz, akkor jövő ilyenkorra háromnyelvű konferenciatolmács leszek. Bár ahogy ma reggel kinézett, lehet, hogy csak kétnyelvű.

Most leírom a hétvégét röviden. Szombaton cseresznyézni mentünk (Szedd magad, ragacsozd össze magad, karcold össze magad, égesd le a nappal magad, izzaszd meg magad, zabáld tele magad, védd meg magad) Jóanyámmal, kifele jövet pedig jót mosolyogtunk a három diplomata rendszámú BMW jól öltözött kínai utasain, akik szintén szedni jöttek (?).

Vaszilisza olyan jól összefoglalta, csak ki kell töltenem. Utólagos engedelemmel.

Szerdán Samtelen-nap volt, mellesleg Béka szülinapja, akit ezért is felhívtunk, hogy vessen véget a szokásos Rózsa utáni tökölésnek. Kibökte, hogy Zöld Pardon, na jó, konkrétan azt bökte ki, hogy SM, de éltünk némi interpretációs szabadsággal.

Utólag tudtam meg, hogy Belga-koncertet hagytunk ki, de ezt nem sajnálom annyira, lévén, hogy a Hegyalján ingyen (amit egyszer már megvettem, az ingyen van, főleg, ha üdülési csekkel vettem) meghallgathatom őket. Viszont ami odafelé a kocsiban történt, arra nincs más szó, mint az, hogy leírhatatlan, kihagyhatatlan és priceless.

Megint a coolságról fogok értekezni.

Arról ugye már volt szó korábban, hogy az inteligencsek általában botlábúak. Vagy legalábbis igen érdekesen mozognak. Az a fene nagy szellemi kontroll, ha felenged egy kicsikét, nagyon szórakoztató mozgássorokat produkál.

Tegnap szégyenletesen lelepleződtem, miszerint délután alszom, de legalább ébredéskor az a hír várt, hogy este mehetünk Harakyru koncertre. Egy korábbi hasonló eseményről Fefe úr is megemlékezett, ehhez olvasható kommentben a hisztizésem, hogy nekem miért nem szóltak, hát akkor most de. Na de nem erről akartam írni.