Futás esőben

Jóanyámnak remek időérzéke van: megérkezett biciklis kísérőnek, erre hazafelé elkapott egy vihar. De az a nem gyenge. Eredetileg meg akartam nézni végre, meddig van lezárva a keleti oldal, de már a Palatinusnál látszott, hogy ebből jó nem fog kisülni: fekete fellegek gyülekeztek a hegy fölött. Így a plusz körről letettünk, de mire felértünk a hídra, így is nekikezdett.

Apró, hegyes cseppekkel indult (amiktől nem láttunk), nagyobbakkal folytatódott (amiktől beázott a cipőnk), és odáig fajult, hogy azon már csak röhögni tudtunk, amikor az autók a pofánkig fröcskölték a feltorlódott vizet.

Engem elkapott a harctéri ideg, visszataláltam cherrapunjis önmagamhoz (ez egy elborult kamaszkori idea volt, miszerint ha sikerül a csapadékképződés-csapadékfajták témakörből egyszer ötöst írnom, akkor eljutok az indiai Cherrapunjiba, ami arról híres, hogy évente 11 824 mm eső esik, a legtöbb a Földön), és minden pocsolyába direkt beleugrottam, az ereszeknek direkt aláálltam, és úgy éreztem, hogy élek. Utoljára akkor csináltam ilyet, amikor még csak gyerekként nem volt ciki gumicsizmában és esőkabátban kimenni az utcára, és amikor volt az embernek egy overálja, amit zárt helyen levett és tök mindegy volt, hogy mibe hempergett bele időközben (jó lenne most néha ilyen overált húzni, leginkább a lelkemre, de mindegy). Esküszöm, majdnem még bele is pisiltem a nadrágomba, mert ugyan nem lett volna mindegy (ilyet meg a hatodikos osztálykiránduláson csináltam, fuj, amikor egyik osztálytársam nagyszüleitől igyekeztünk vissza meg nem mondom, melyik faluba, és szemeteszsákot húztak ránk, volt, akikre kettesével, és egy nagyon csúszós, bakhátas sártengeren keltünk át, és már nagyon kellett, és még el is estem, és a fenekemre nyekkentem, hát istenem)???

Itthon aztán rögtön beálltam a kádba, és rögtön meg is kértem Nofrát, segítsen kielégíteni az éhes blogközönség igényeit. Van vetkőzős kép is, azt majd ha jók lesztek. :-)

 

Ja, és régi sérelmem, a gólyatáboros póló: mi a feltűnőbb szerintetek, a márkajelzés vagy az üzenet? Én például a fenti képen el se tudom olvasni, hogy hol és mikor voltunk.

Pont most szerdán hüledeztem, hogy S-nek van velem egyidős pólója, amit ráadásul hord is, és én meg nem veszem észre. Oké, de az biciklitúrán volt, és például salsára szerintem halál röhejes olyan pólóban jönni, ami mondjuk egy 1999-es gólyatábor emléke. Nofra 3 kyuu-s pólója megint nem számít, mert azt egyrészt senki se érti, másrészt senki nem tudja, hogy most hány kyuus.

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio