Beküldte Raya deBonel -
Életemben először elmentem goa-partira. Azt hiszem, az est szlogenjének nyugodtan megválaszthatjuk a fenti mondatot. Nagy fless volt a hullámzó házfal, az UV-fényben fürdő színes pókhálók, az Avatar-liget atokerinái és a doboló spirálnövények, nagy fless volt a sok rasztás díszcserje, akik a reggae-színpadnál lazultak (reggel ők pakoltak elsőnek: elfogyott a fű?), a tüzesek, akik közül mindig a legjelentéktelenebb külsejű a legügyesebb, nagy fless volt a számomra teljesen ismeretlen pszichedelikus zene (fractal.fm), aminek mostantól - főleg fordítási feladatok idején - fokozatosan majd rajongójává érek, és a legnagyobb fless a 3,827·1026 W-os fúziós erőmű volt, ami reggel öt körül megjelent az égen. Akkor már a Normafánál, a rétesesnél álltunk. Ma-ree-gwana füstje szállt, és a ködbe burkolózó dombrétegek között ott úszkált Set Pohár szelleme, a tengerparton álló angyaloké. Van valami varázsa a napkeltének, ami a napnyugtából hiányzik: az az érzés, hogy ebből a napból még bármi lehet.
Meg kell állapítsam: nem vagyok partiállat, de megfelelő társasággal legalább félelem nélkül be tudok lépni egy buliba, amelynek kapuját száz meg száz megvadult tizenéves döngeti, ötcentis fültágítókkal, sziklásra edzett dobhártyákkal, az utolsó percben üresre húzott borosüvegekkel, 1x1 centi alapterületű, szénfekete alsó szemhéjfestéssel, bölcsész-, military- vagy sárkányfogas öltözetben. A zene egyes színpadoknál nem volt olyan szar. Feloldódni mégis csak a kocsmában (Bombák, teák és alsónadrág-fazonok felett merengve) töltött másfél óra után sikerült, akkor is csak azért, mert záróra lévén háromkor kidobtak a kocsmából. Utána már ment a parti, de jól esett egyet sétálni a tuc-csirip-tuc-csirip ritmusára is a volt úttörőtábor területén. Úgy tűnik, sikerrel jártak a kis nyakkendősök, az utak elég szarok voltak tényleg.
Volt végre alkalmam megnézni, mennyire hülyén néz ki egy partizó tömeg, ha hirtelen kiveszik természetes közegéből, értsd: feljön a Nap. Ugyanazok a színek már nem ugyanazok a színek, terminátor barátnőnk is csak ugyanúgy látja az UV-csöveket, mint a közönséges halandók, és egy idő után a lufik is leeresztenek.
Falkatag nem tagadja meg önmagát, nem csak abban a tekintetben, hogy tetszőleges partit képes a beülős helyen végezni, hanem abban sem, hogy afterparty-ja márpedig mindennek van. Avagy egy lány, aki nemet mond az alvásra. Mivel előtte a Hickenberger klán gyűlésén többek között egy MP4-lejátszóval (amelynek negyedik dimenzójáról már most tudom, hogy nem fogom kihasználni) is gazdagabb lettem, kitaláltam, hogy egyből egy szigetkörrel avatom fel. A kábel apróbb hibája (se kép, se hang) miatt erről végül lemaradtam, de azért elmentem futni a csöndben: a nap még párafátyol mögött, a keleti parti hajléktalan éppen csak szedelődzködik, az utakon éjjeli baglyok járművei futnak. Negyed 8-kor estem haza, és egy zuhany után ágyba vágódtam. Délben ébredtem, enyhe hányingerrel a kialvatlanságtól. A nap további része evéssel és autózással telt, igazi gazdag, tartalmas, zamatos vitát folytattunk Nofrával arról, hogy ér-e vérszerződés előtt szándéknyilatkozatot kérni.