lakás

Ismét rohanós napokat élek, de legalább hatékonyakat. Ma végre nem dolgoztam (a héten nem kényeztettek el, de ennek köszönhetem végre az első értékelést, amit ráadásul jó humorú keresztapám töltött ki, akinek a pozitív mondatai mögött érezni az iróniát), cserébe viszont fél nyolckor kivetett az ágy. Már-már menetrendszerű az Immoweb nevezetű oldalon az újonnan felkerült, kedvenc kerületeimben bútorozott lakásokat hirdetők emailekkel való vegzálása reggelente, ezután viszont olyat csináltam, amit eddig még soha: szervizbe vittem a biciklimet.

Halleluja, az első jófej háziúr! Ezek után végre meg merem írni a nem jófejt is, mert ezek szerint nem én vagyok nyafka, hanem ő volt az átlagosnál nagyobb paraszt.

Váratlanul elkezdtem magamat nagyon jól érezni Brüsszelben, tehát mostantól engedélyezve van a hazaköltözés, ezzel párhuzamosan viszont lakásgondjaim lettek. Ugye ezt a bájos kis szobát úgy vettem ki nagy pofával, hogy szeptemberben majd keresek egy sajátot (gyk: "saját" a továbbiakban az "ahol egyedül lakom" kifejezéssel egyenértékű). Persze megint úgy jártam, mint a Lila Gyönggyel meg a brüsszeli tolmácssággal: addig mondogattam, amíg bejött. Lakótársaim mostanáig halogatták, hogy megmondják, mit terveznek, én pedig mostanáig nem kezdtem el helyettest keresni nyárra.

Avagy költsük el okosan a nehezen megkeresett pénzünket.

Tegnap jött eszemadta a postával, olyan könnyű (4 kg), hogy amikor megemeltem a dobozát, egy eszement pillanatig azt hittem, hogy csak a zsákot küldték, a tölteléket külön kell megvenni. Aztán rájöttem, hogy akkor minek tennék ilyen böszme dobozba, és akkor már jó volt. 

Aki szurkolt nekem, az most örülhet: megcsíptem egy szobát abban a lakásban, ahol már a metróból kilépve éreztem, hogy vonz valami, aztán ez az érzésem csak erősödött az igényes réz névtáblák, a falépcső és a fa kábeldobból eszkábált dohányzóasztal láttán.

Tegnap ismét megnéztem egy helyet, ezúttal a trendi Ixellesben (helyi szlengben csak XL). Itt is jóval világosabb a bőröm az átlagénál, de amúgy bulis helynek tűnik, sok a kávézó, étterem, meg a bolt.

Háziurunk egy marokkói fazon, aki azt állította, hogy a felesége 7 nyelven beszélő tolmács a holland kabinban, de az biztos, hogy neki legalább 3 teljes háza van, amit autoriter módon színes lámpákkal dekorál ki és gyakornokoknak ad bérbe.