booth humour

Délelőtt

A: Szia, hát te mit keresel itt?
B: Én békésen ülök a másik épületben a nemzetközi kapcsolatok szakbizottságban, erre bejön C azzal, hogy ő itt volt veled, csak felhívták, hogy menjen át oda, ahol én vagyok. Úgy tíz perc alatt ki is derült, hogy helyettem, mert egy darabig mindkét helyen én voltam a programban, C meg sehol. De most már minden jó.
A: És most ki lesz itt német retúrral?
B: Nem német retúr lesz, mert a D beteget jelentett, hanem francia, jön még az E.

Délután

Ma az volt, amit alapvetően a legjobban utálok: 10-től este 6-ig ültem egy ülésen úgy, hogy még az elméleti esélye se volt meg, hogy dolgozhassak (a magyar küldött arra se kapta el a fejét, amikor a kolléganő bemondta, hogy "ha nem hallgatja a magyar csatornát, akkor nem fogunk tovább dolgozni, mert ez egy vészt of rizórsziz", tehát nyilván az angolt hallgatta), hazamenni nem lehet, shoppingolni is csak az interneten. 

A franciára retúrozó arab kabin mondandóját értelmezve véletlenül a Szíriában katonai beavatkozást sürgetők leg-pol-nemkorrektebb érvét sikerült mikrofonba mondanom (hál'istennek némítógomb mellett): "Akit lelőnek, abból már nem lesz terrorista!"

Visítva röhögős kommentfolyam a Facebookon, avagy ilyen élményeim lennének, ha 20 évvel idősebb lennék:

"A kabinok a büfében vannak. Ha kinyitjuk az ajtót, behallatszik a kanálcsörgés és a kávégép. Ha becsukjuk, nem kapunk levegőt."

"Nekem volt már szerencsém portásfülkéhez, uzsonnázó biztonsági őrrel, illetve moziterem vetítőjéhez, kilátás azon a kis lyukon."

Ne mondja senki, hogy nincs együttműködés a kabinok között! A spanyol kabinból megunták a szenvedésemet a "pignoración" szóval, ami "jelzálogként működő bankszámlát jelent, és áthozták a megoldást papíron. Bár néha egészséges versengés is előfordul, amikor egy másik bagázs nem hiszi el, hogy nálunk van, aki az ő nyelvükre akar és tud fordítani, csak kénytelen ezt a mikrofongomb folyamatos nyomva tartása mellett tenni, mert különben elveszik tőle.

Ízelítő a mindennapjaimból. Na jó, nem, annál szórakoztatóbb. Reggel futni voltam, 10-től 6-ig indiai gasztroblogokat olvasgattam dolgoztam a polgári jogi szakbizottság ülésén, aztán pedig megnéztem egy olyan rendező filmjét, aki nem jó, de pont annyira erőlködik, amennyire én szeretem. Naa... ígérem, hogy jó bejegyzés lesz.

Igazán máson se jár az agyam, mint a hétfői vizsgán és leadási határidőkön (jelentem, mindegyikkel jól haladok, az egyiknek a sikere már csak Jóapámon múlik), de a tegnapi élményeket még muszáj megosztanom a közönséggel. Rendes, nyolcórás munkanap volt, de azért vannak olyan kollégák, akiknek a jelenlétében csak a fogaskerekek iszonytató csikorgásából érzem, hogy már délután öt óra van.

Amint az várható volt, a 4 tolmács egy autóban ugyanolyan vicces helyzeteket szül, mint a mensás társaság.

- Ha láttatok már állatorvosi lovat, egy golyószóróval megsorozva, na ez olyan volt...

Barkochbázás:

- Tárgy?
- Igen.
- Egy van belőle?
- Igen.
- De van belőle több is?

(még 20 perc után)

- Te, ismerem én ezt?

- Hát te hogy kerültél ide?
- Tök jól kialudtam magam, már épp indultam volna az erdőbe, amikor felhívott a planning...