Beküldte Raya deBonel -
Igazán máson se jár az agyam, mint a hétfői vizsgán és leadási határidőkön (jelentem, mindegyikkel jól haladok, az egyiknek a sikere már csak Jóapámon múlik), de a tegnapi élményeket még muszáj megosztanom a közönséggel. Rendes, nyolcórás munkanap volt, de azért vannak olyan kollégák, akiknek a jelenlétében csak a fogaskerekek iszonytató csikorgásából érzem, hogy már délután öt óra van.
Persze már reggel sejtettem, hogy jó nap lesz, amikor az ülés előző napi szakaszáról a következő dokumentumokat találtam: egy találós kérdés (pásztorkabátból mélyfagyasztással kinyert kollagén termék=szűrzselé (elnézést a franciául fetrengőktől)), egy keresetlen szó rovásírással, meg egy IKEA-szekrény egy benne fekvő ördöggel (ördögfiók). Ebből már nem csak azt tudtam, ki beszélt a mikrofonocskámba, hanem azt is, hogy mi vár mindannyiunkra, a küldöttet is beleértve.
- Köszönjük, Svédország, Szlovénia, parancsoljon! - némítógomb - Szlovénnek való vidék.
- Tudom, mit jelent az "ad interim" latinul - némítógomb - vég fel műveltségével az olasz küldött.
- Németország következik - némítógomb - Franciaország vetkőzik.
- Egyszer fordítottam egy dokumentumfilmet a kínai orvoslásról, medveepefolyadék és egyebek... bevittem a stúdiónak, hogy köszönöm, többet ilyet nem.
- Nekem egyszer jutott egy a cápákról, az főleg azért volt gáz, mert a "finning"-nek nincs kétszótagos magyar megfelelője.
- Uszonyat!
- Van jó muszakareceptem egy korfui vendéglőstől. De ő Ouzót is tesz a mártásba.
- Ez elég Ouzós!
- Lehet, hogy proli dolog, de én a Bourbont szeretem, a skót whiskyt nem.
- Bourbon az igazság!
A küldött egyébként ebédszünetben behozta a magyar álláspontot, és megköszönte, hogy legalább valaki felébreszti időnként a poénokkal. Távozása után a kolléga maga elé meredve:
- Asszem lekomolytalanozott.