alkohol

Guantarnaméra

Az év nagy rituális, négynapos fröccsözése alibiciklizéssel. Egy éve ilyenkor sírógörccsel és brüsszeldepresszióval tértem haza a szülői házba. Tegnap szintén sírógörccsel (de annak más oka volt), a "tiszteletet a magyaroknak" plakátokon röhögve, és Hans-Jürgen von Leonberggel a hátam mögött mentem HAZA,  a saját kis vackomba, ami ráadásul egyre inkább emberi lakóhelyre emlékeztet.

Patyom kivan

Pont odakint jutott eszembe (egy teljesen másról folytatott beszélgetés közepébe váratlanul belekiáltott sudden moment of clarity keretében, természetesen), hogy utoljára pont 5 éve voltam a Szigeten, az ottani Manu Chao koncert hatására kezdtem blogot írni és zenekart keresni. Utóbbi vakvágánynak bizonyult, előbbiben benne ragadtam. Egyeseknek első reggeli kávé a blogom, cigi mellett ettől indul be az emésztésük. Másoknak munkahelyi automatás kávé műanyagpohárból: időnként muszáj, hogy képben legyenek a pletykákkal.

Valami van, de nem az igazi mély

Csodálatos barátaim vannak. Az időjáráson kívül az zavar leginkább Brüsszelben, hogy nincsenek olyanok, akikkel - vírusvideóba kívánkozó mensás imázsbeszélgetést lehet folytatni arról, hogy a Béka esténként megmelegszik, és mit szól ehhez Királylány; - fel lehet szívni a Hegyalja teljes kajakínálatát buli utáni falásroham keretében; - úgy lehet extrémnek lenni, hogy kívülről semmi se látszik; - le lehet sülni féloldalasan a Tiszában állva, miközben a párkapcsolatok dinamikájáról beszélünk; - lehet feküdni az árnyékban egy citromos sörrel és közösen szorítani a Farkaskölyöknek.
Feliratkozás RSS - alkohol csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio