Végre megnéztük a Gettómilliomost. Egész addig szidtam a feliratokat, amíg meg nem tudtam, hogy "Slipeter"-alkotásról van szó. Na de könyörgök, olyanok voltak benne, mint

"Egy chaiwalla. Egy chaiwalla!
(indiai teahordó)"

Csókolom, jelentem, a mentatea isteni (ma kipróbálom jéggel, rummal és citromlével, alias mű-Mojito, tudniillik tolmácsolás előtt nekem innom kell), a szappan narancsos, a hennát még nem tudom.

Így alakul Maitai egy átlagos bevásárlólistája:

- 100 g marokkói mentás zöldtea

- egy tubus henna

- 115 g Lush szappan

- egy szakdolgozat... ööö... köttetése, természetesen :-)

És még volt képem vigyorogni, hogy Nofrahúgé meg kizárólag ilyeneket tartalmaz: "svédcsepp", "hajbalzsam", "vattalabdacs". És citromillatú papírzsebkendő, vazze.

Elsorolom, mi mindent szeretnék mostanában csinálni. Amolyan alternatív bakancslista.

1. Megtanulni gitározni. Vagy dobolni.

2. Előszedni a tűzzománc-kellékeket és saját kezűleg létrehozni egy Mucha ihlette medált, de olyan, hogy Frey Wille sírva könyörögjön a receptért.

3. Elmenni a "Beszélgessünk spanyolul!" klubba.

4. Muffint sütni.

5. Biciklivel járni valahova.

6. Lesülni a napon.

7. Verseket írni. Na jó, kiegyezem novellával is. De minimum kisregény legyen!

8. Lovagolni.

Tegnap esett még az, hogy énekeltünk. Mindig is szerettem volna egy kórus szólistájává emelkedni, de beláttam, hogy erre csak akkor van esélyem, ha én vagyok az egyetlen, aki ki tudja énekelni a magasat. Most az Amor e ritornatóban is egyedül vittem a szopránt, meg a Caravan of love-ban is én kornyikáltam a legtöbbet, hála a csekély létszámnak (mindössze hatan voltunk).

Mindenesetre köszönöm a jótét lelkeknek, akik nem azt mondták, hogy gyengécske a hangunk, hanem hogy bátortalanok voltunk, nem engedtük ki eléggé.

"Régebben transzszexuális voltam, de aztán Józsi beszélt nekem a bikaviadalokról, és ettől elmúlt. - Riska"

"Nekem tök mindegy Magyarország népessége, a lényeg, hogy én fogyni és nem szaporodni akarok."

Nagyjából ezek voltak a legértékelhetőbb gondolataim, miközben azt figyeltem, hogyan faggatják gittegyleti társaim a tájékoztatásukra érkezett hét meleget. Ilyen lehet az, amikor az ember kis világának határait megkérdőjelezik, az agy meg védekezni kezd...

Régóta mondom már, hogy öregszem. Akárhova megyek, mindig találkozom ismerőssel. Még sose vonzott annyira a kultúra, hogy este menjek múzeumba, de az első alkalommal máris összefutottam egyik bolyais tanárommal.

Na most ezen picit felpurrant az agyam (előre is elnézést, ha csúnya szavak helyett nem létezőket írok be, tekintsd szakmai ártalomnak, bár talán nem illene mindent erre fogni, ahányszor már hivatkoztam rá, több szakmám kéne legyen, mint Leonardónak). Minimálblog, kommentelni nem lehet, ezért kénytelen vagyok saját blogot piszkítani azzal a témával, amiről azt gondoltam, hogy nem fogom.

Azért megyek át a piroson mert nem jön semmi és senki.

(Kicsit szakdolgozati ártalomban szenvedek. Igaz, a szakdolgozat írása közben pedig felhasználóikézikönyv-ártalomban: annyi "ld. 35. oldal" utalást sehol nem találsz, mint ezekben.)

Tegnap visítva akartam menekülni, amikor a kóruspróba abba fajult át, hogy miért lehetett Megasztár a Tóth Vera, hogy fogyott volna le inkább.

http://www.youtube.com/watch?v=lBTVdnWj1hM 

Melyben Maitai megtudja:

- hányféleképpen lehet átadni a helyet a csúnya nőknek (vö. "ide üljön, itt nincs tükör", "én a kövéreknek is átadom a helyem", "tessék csak leülni, addig én lehetek háttal");

- hogy a holland, ha káromkodik, teljes átéléssel azt mondja: "Fükk";

- hogy a forró viasz után a pénisz formájú jégkocka következik.