Bocsánat, politika.

"A válaszadók 72 százaléka igennel felelt a Tv2 kedd reggeli műsorának arra a kérdésére, hogy elénekelné-e az Internacionálét vagy sem, és még ki is fizetett az sms-ért egy vizitdíjnyi összeget plusz az áfát." (HVG, 2009. április 11., kiemelés tőlem)

Mindig akkor jövök rá az álláspontomra, amikor elkezdem mondani.

...melyben Maitai megtudja, hogy a citrom gonoszságot okoz, és addig jó, amíg növényi eredetű...

...melyben Vaskos professzor elmagyarázza, mi a különbség a paskoló és a lovaglópálca között...

...melyben szó kerül arról, hogy milyen ivari összetételű formációnak a legnehezebb udvarolni. (Lásd még: de szép szakállad van, csak miért csípőnél hordod?)

Valami baj lehet velem. Tavaszi depresszió vagy napszítta kedélyállapot. Nem tudok semminek se örülni.

Épp salsát gyakoroltunk, amikor párom egyszerre csak rábökött a falon lógó beüvegezett képre:

- Az ott az apám.

Egy pillanatra úgy szerettem volna igazi lelki társa lenni és tudni villámgyorsan eldönteni, hogy ezt most komolyan mondja-e, de hát nem kívánságműsor. Ilyenkor általában a hollywoodi forgatókönyvek szabályai szerint a hitetlenkedő álláspontot veszem fel (valamiért kevésbé érzem cikinek a szkepticizmust, mint a naivságot), most se volt ez másképp.

Azért az fájt, amit a minap láttam.

Egy interjút olvastam Daphne Selfe-fel, aki túl a nyolcvanon is modellkedik. Mindegy, a szövegről lerítt, hogy amatőr fordító műve. A riporter: Rachel Kapus. Próbáltam rákeresni, de  a Gugli csak pornósztárokat talált. Később rábukkantam az interjú angol eredetijére.

A riporter: Rachel Porter.

Jáj. Pedig még rímelt is.

Tegnap megint próbáltunk a gittegyleti kórussal, és ne rémüljetek meg, de azt fontolgatjuk, hogy állandósulunk, ha csak heti egy próba erejéig is. Ugyanis mi szeretünk énekelni, a gittegyleti bulikon meg úgyis kénytelenek minket végighallgatni, tehát még a szereplési lehetőség is megvan.

Szívmelengető volt, ahogy este össegyűlt a Millenárison a sok, az első napsütéses hétvégi napon lepirult arcú kultúrára vágyó. Kicsit lekéstük a Fényhalászok elejét, de így is sok látványos tekergést láttunk Farkas Lindától, sőt, néha olyan közelségből nyalatta magát a lángokkal, hogy féltettem a rasztáit.