Ülünk kint az erkélyen Nofrával, pusztítjuk a tüdőnket, laza, informális beszélgetést folytatunk a "szuperlatívusz" etimológiai hátteréről és Szabó Lőrinc versfordítói munkásságáról, hátralévő életünkre szavunk járásává válik a Xanadu, mire egy kellemes külsejű, bár láthatóan nem túlzottan szomjas fiatalember kényelmesen átballag az úton és felszól:

Az EU-csatlakozás ötödik évfordulóját a nemzetközi kapcsolatépítés jegyében külföldön töltöttük. Az ország nevét nem mondom, legyen elég annyi, hogy brindza, Becherovka, pozor. A falu nevét meg azért hallgatom el, mert nem tudom kiejteni. A folyót, amelyet tisztelünk, de amelyet leigáztunk, még leírni se tudnám. Azért megpróbálom.

Megszabadultam a szakdolgozatomtól!

Sőt, ma már olyan emailt is kaptam, hogy érdeklik a kutatás eredményei. Nem telik bele hatvan blogbejegyzés, olyan impaktfaktorom lesz, hogy nemsokára minden magára valamit is adó szakembernek lesz Maitai-száma. Már csak azt kell kitalálni, miben is kell majd ehhez tudósnak lenni. 

Csütörtökön egy egész rövid ideig úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok.