Igen, ma egész nap bejegyzéseket fogok írni. Legalábbis amíg el nem megyek Pilatesre (fél ötkor kezdődik). Jippííí!

Tegnap kerestek a Külkerről. Négyévi tapasztalat alapján ez kicsit olyan, mint az ötvenes években a fekete autó: már rosszat sejt az ember.

Amint észrevettem a nem fogadott hívást, mint az őrült tárcsáztam a TO-s nénimet, aki viszont közölte, hogy már nem az ő gondja vagyok, hanem azé, aki elvileg az L-Zs közötti NK szakosokért felelős. Oké, hívom őt. Hát ő nem keresett, átkapcsol a záróvizsgás nénihez, hátha ő. De ő sem.

Hát ki a fene volt akkor? Talán a reklám tanszék, konzulensem lepődött meg, hogy mit keres nála ez a szakdolgozat? Balsejtelmekkel tértem nyugovóra.

Szexfüggőségről szóló dokumentumfilm hangalámondása.

Mondat: "What is the difference between someone who likes a lot of sex and someone who has a problem?"

Magyar fordítás (nem az enyém): "Mi a különbség egy szexet kedvelő ember és egy olyan ember közt, akinek problémája van?"

Válasz: "Az egyik baszik, a másik rábaszik.

Most olvasom újra a Battle Royale-t (aki nem ismerné: egy meg nem nevezett fasisztoid országban évente kb. 40 középiskolai osztályt bevisznek egy elhagyatott helyre, lásd sziget, és csak egy maradhat. A kapott fegyverek nagyon különbözőek, a villától a gépfegyverig. Lehallgatják őket, kamerák viszont nincsenek. Ha 24 óráig nem hal meg senki, mindenki felrobban. Kétóránként egy zónát tilossá nyilvánítanak, aki odamegy, szintén felrobban.).

Állati érdekes probléma. Te mit csinálnál? (a saját verziómat majd akkor, ha reagált is valaki. :-) )

Társkereső, személyes profil. Kérdés:

Milyen hőmérsékletű szobában szeretsz tartózkodni? - Meleg (21 fok vagy több) - Hűvös (19 fok vagy kevesebb)

Zseniális! Egy párkapcsolat ilyeneken áll vagy bukik. Egyébként az jött ki, hogy engem több mint 50%-ban az ösztöneim befolyásolnak, a maradék nagyrészt logika, és csak nyúlfarknyi kis szeletke az érzelmek. Meglepő, de ha belegondolok, nem is.

Ja, és tegnaptól lepapírozott műfordító vagyok!

Végül sikerült tisztázni viszonyunkat azzal a tanárral is, aki a legutóbbi fordításomat úgy tudta megdicsérni, hogy több volt benne a javítás, mint az eredeti, és még hozzátette, hogy őrült nőket milyen jól tudok fordítani. Aztán megbékültem, mert aláírta a javításnak, hogy csillagos ötös. Öt éven át voltam kitűnő tanuló, az én szívemet az ilyesmi melengeti.

Nemrégszombaton büszke voltam magamra, mert a kedvenc cipőboltomba (Moderno, Károly körút) betévedt egy francia néni. Elnézést az eladó hölgytől, de nem néztem ki belőle, hogy perfektül bírja Dumas ékes nyelvét, és már készítettem a várhatóan szóba kerülő szavakat (taille quarante, ca coute quante?, il y en a en blanc), amikor is aszongya a néni: - Do you have it in size... treinte-neuf?

Itt beszóltam, hogy harminckilenc, majd azonosítottam magam a hölgy számára tolmácsi minőségemben: - Je parle en peu francais.

Miért nem vasaltak még ki biciklizés közben? Egyszerű. Fokozottan figyelek azokra a helyekre, ahol autóknak elvileg tilos áthajtani. Ugyanis aki a behajtani tilost sem tartja tiszteletben, az nem szívbajos kilapítani egy biciklistát sem.

Nemrég írtam egy ilyen listát, és arra lettem figyelmes, hogy elég sok megvalósult belőle. Lám.

1. Megtanulni gitározni. Vagy dobolni.A tevém már 4 leckét megtanult!

(2. Előszedni a tűzzománc-kellékeket és saját kezűleg létrehozni egy Mucha ihlette medált, de olyan, hogy Frey Wille sírva könyörögjön a receptért.)

(3. Elmenni a "Beszélgessünk spanyolul!" klubba.)

4. Muffint sütni.Barackos polenta-muffin lett, családom annyiban méltatta, hogy fagyialátétnek használták.

Tegnap kezdtem kicsit kiborulni, hogy mennyire nem tudok spanyolul (ennek számomra objektív mércéje az, hogy egy szótárban lapozgatva milyen magas a rácsodálkozási arány), aztán rájöttem, hogy nevezett szótár tele van olyan entitásokkal, mint a fejes domolykó, léprigó, madárkeserűfű, kérgesteknős és terpentinpisztácia, amiről közelítő fogalmam sincs, hogy mi lehet.