Beküldte Raya deBonel -
Végül sikerült tisztázni viszonyunkat azzal a tanárral is, aki a legutóbbi fordításomat úgy tudta megdicsérni, hogy több volt benne a javítás, mint az eredeti, és még hozzátette, hogy őrült nőket milyen jól tudok fordítani. Aztán megbékültem, mert aláírta a javításnak, hogy csillagos ötös. Öt éven át voltam kitűnő tanuló, az én szívemet az ilyesmi melengeti.
Önhibámon kívül szlengszakértővé minősültem továbbá. A három lehetőség közül ugyanis még szép, hogy nem a szingliregényt vagy a tizenkilencedik századi Kicsi asszonyokat választottam vizsgafordításnak, hanem (egyedüliként) Irvine Welsh novelláját, ami mocskos szájú skót rendőrökről szól. És akkor próbál az ember egy olyan verziót kitalálni a "fucking"-ra, ami nem bántja annyira az ember szemét, KULTÚRÁBAN mégse kelljen állandóan azt látni, hogy "kibaszott", meg be kell figyelnie egy-két "kőne" meg "vóná"-nak is, mert annyira vidékiek, hogy elsőre nem is lehet mindig érteni.
És azt tudjátok, mi az a "hoor's chuff"? Tessék a "whore"-ra gondolni, és az ő munkaeszközére. A másik kedvencem a "carpet muncher", vagyis szőnyegmajszoló, amiből nálam "bozótnyaló buzimaca" lett. Asszem, kicsit túlmagyaráztam.