Légyszi, valaki engem is ültessen be abba az állásba, ahova pályázni esélytelen, mert nem is válaszolnak!

Nem oda, amire teljesen alkalmatlan vagyok, hanem oda, amihez minden képességem, tehetségem, érzékem és kedvem megvan, még a papírjaim is, amit azoknak, akiket becsókolnak a székbe, meg sem kell szerezniük!

Van két babonám, amitől elhiszem, hogy enyém lesz a győzelem: bekötés után én szólaltatom meg először a gépet, és én szúrom meg előbb a másik kosarát. Ha tudnák ezt, biztos nem hagynák mindig. :-)

Ma olyan jól ment, hogy hat győzelmemmel harmadikként írtak fel a haláltáblára (H-t és D-t is elkentem, a két L. azonban nem volt ott, azért voltam olyan virgonc), csak aztán jött a hamvaiból feltámadt D., aki előbb 10-3-mal leküldött a vigaszágra, majd beharcolta magát a döntőbe. Igaz, ott már kikapott (R-től, természetesen). Jó volt, élveztem nagyon.

Gyaloggaloppban teljesítettem a Szent Gellért tér-E épület távot (nem, nem voltam hajlandó a Bertalan Lajos utcáig a vánszorgó villamoson ülve drukkolni neki, hogy még a saját "zöldje" alatt be tudja csukni az ajtaját), közben még bekarcoltam egy Ápiszba, rém asszertív módon kizökkentettem az eladó néniket annak megtárgyalásából, hogy "a Gizike kakaós csigát is hozzon vagy csak két búrkiflit???".

Hevert egy lila virág az úttesten. Felvettem, ezen ne múljon. Elültettem a többi virág közé, mélyre a gyökerét, nehogy elszáradjon. Nehogy meghaljon.

Én mindig is tudtam, hogy Zénónnak nincs ki a négy kereke. Simán utolértem.