Ma új tubust tettek a torkába, mert megint majdnem megfulladt. Föld került bele. Mostantól az előszobában alszik (Jóanyám felülmúlta önmagát, még az ikeás rongyszőnyegeket is feláldozza, mondván, úgyis ócskák már), hallgathatjuk a dártvéderezést egész éjjel. Zene lesz füleimnek! Milyen jó lesz pizsamában simogatni reggel, mindig is akartam egy bentikutyát.

Regényekben mindig csodálkoztam: hogy lehet, hogy a főszereplő mindig tudja, mit kell tennie azzal a mágikus tárggyal, amit a történet elején mellékesen kapott, és rohadtul nem lehetett tudni, hogy mire való? Hogy találják meg a diplomaták mindig a helyes mozdulatot egy rendkívüli helyzetben, mondjuk ha a királynő megbotlik?