Úgy érzem, nem vagyok ura az életem eseményeinek.

Aki csak arra várt a zsíros állásajánlattal, hogy megszerezzem a diplomámat, már izzíthatja a gépezetet: minden valószínűség szerint június 22-én, azaz kevesebb mint két hét múlva megkapom az esélyt.

Az elmúlt két napban átlagosan véghez vittem azt, ami a közmondás szerint lehetetlen: egy fenékkel két lovat ültem meg. Ez a bejegyzés a másodiknak állít emléket.

A szimpatikus új TO-s néni ma igencsak szimpatikus hatást gyakorolt rám (aki odafigyelt a bioszórán, felismeri a paradoxont ebben a mondatban). Először figyelmeztetett, hogy a záróvizsgás tájékoztatón felsorolt 83 féle leadandó papír közül kifelejtették az abszolutóriumos nyomtatványt, de ne aggódjak, ezért nem kell még egyszer kimennem, töltsem le a netről (még azt is megmondta, melyik site melyik oldalán találom) és küldjem el.

Fú, tegnap is milyen sportlady voltam. Indítottam egy laza reggeli futással, délután meg biciklivel mentem vívni. Igaz, hogy ott és akkor már majdnem kiesett a kezemből a tőr (klubtársaimmal ellentétben nem szokásom fegyvernek hívni), de valahogy haza kellett jönni. Teljes felszereléssel, tokkal, pengével.

Kicsit úgy jártam, mint az egyszeri hercegnő, aki értetlenkedve nézett a palotája előtt felgyülemlett dühös tömegre. - Miért zúgolódik a nép? - kérdezte komornájától. - Mert nincs kenyerük, fenség - felelte amaz. - Hát akkor egyenek kalácsot! - oldotta meg a problémát a hercegnő.

Szóval: nekem mindig olyan pasik jutottak ki, akik vagy hozzá voltak szokva az értelmes nőkhöz, vagy nem, de épp ezért méltányolták, hogy többet is nyújtok nekik, mint hogy finom pörköltet főzök és jóillatúvá varázsolom a koszos zoknijaikat. Illetve ezeket nem annyira nyújtom, de viszont a többet!! :-)

Ma vágtáztunk is! Ideje volt, már kezdtem megunni az ügetést. :-)))

Na azért nem, de kezdtem úgy megérezni, ahogy eddig nem. Vágtázás közben viszont sikerült jól odavágni a gerincemet, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy a fenekem pozícióját tekintve Laci bácsi (nyeregben ülős) vagy Ramé (kiállós) javaslatát kövessem, így aztán úgy ugráltam a nyeregben, mint egy gumibolha. Amúgy nem csináltuk sokáig: az előttem lévő ló (tapintatosan elhallgatom, ki ült rajta) olyan nehezen indult, hogy szegény Csinosom csak egyet-kettőt tudott ugrani.

Nemsokára reprezentatív mosolyhétvégére indulunk, egy üveg áfonyás Finlandiával felszerelkezve. Hm.

Csinikém ma egyszer csak megállt, balra fordította a fejét úgy, hogy lásson, és egy fél percig nem tudtam rávenni, hogy elinduljon, pedig semmi értelmezhető oka nem volt az állósztrájkra (értsd: légnemű vagy szilárd anyagok anális úton történő távozása, rémisztő lepke, harapási szándék stb.).

Nem tudok másra gondolni, hogy elkezdte érdekelni, mi az a hólyag a hátán. Bízom benne, hogy nem csak azt akarja kitapasztalni, hogy a legkönnyebb megszabadulni tőle...