Az eső demokratikus. Birka, kecske, kutya, ember és ló egyaránt elázik. Vigyorogtak ránk a biciklisek, nekik legalább a vivőeszköz nem panaszkodik.

Váá, bocsánat, de ezt nem bírom ki.

Netszerte kóborlásaim egyik gyöngyszeme, egy krisnás oldalról:

Az agyam tepert, a hátam meghajlott a súly alatt, A roppant órát próbáltam visszaforgatni. De minél messzebb térek attól a perctől, Ahol még másképp lehetett volna tenni, Annál jobban megnyugszom.

Hűtlen lettem Csinoskámhoz, sőt, en bloc a kancák táborához is. Az egy dolog, hogy most épp csak Bubu volt elérhető, de hogy ennyire élvezzem is?? Az már büntetendő.

Azzal kezdte, hogy bájos orrocskájával többször kiütötte a lábamat a kengyelből, mire Laci bácsi elmagyarázta, hogy ezzel a hasára tapadt bogarat jelzi, vagyis azt, hogy hol kell sürgősen megvakarni.

Ha már, szenteljünk külön bejegyzést ennek is:

Felvételt nyertem a BME GTK nemzetközi két idegennyelvű szakfordító és tolmácsképzésére. Ami azt jelenti, hogy nappali képzés révén még egy darabig megúsztam a munkaerőpiacra történő beszédelgést.

Mivel mindhárom spanyolost felvették, felmerült bennem a gyanú, hogy esetleg lasszóval kell fogni a hallgatókat, de igyekszem elhessegetni. Tök jó kiscsoportos nyelvórákat fogunk hallgatni.

Tegnap nem volt nagy kedvem vívni menni, mivel ma úgyis háziverseny lesz, meg hát az inkognitóm (egy hónapja lógok a tagdíjjal, de nem fogok 15 ezret kicsengetni, amikor nem tudom, fogok-e tudni járni jövőre, meg azt se, hol hajtom álomra fejem szeptemberben, lásd előző bejegyzés)!, de aztán milyen jó, hogy mégis.

Még 2007-ben, nagyjából e blog indulásával egyidőben feltettem egy aprót a zene-hu-ra, mely szerint kezdő énekesnő zenekart keres. Vicces emberek hívtak, köztük Tibi, aki hatvanszor megkérdezte, hogy ugye komolyan gondolom-e, majd fél évig jártam hozzá úgy, hogy egy szál gitárral pöncögtünk és terveztük a világhírt. Majd úgy döntöttem, nem lesz ebből semmi és kiszálltam.

Velem együtt hat lányt fogyasztott el, mire megalakult a jelenlegi felállás, az Angel's Visit. Tibi nagyon rendes volt, karácsonykor mindig küldött sms-t, és nemrég felhívott, hogy van-e kedvem megnézni őket. Volt.

A kutya úgy csóválja a farkát, ahogy a japánok fizetnek az orvosnak: ha abbahagyom a simogatást, így figyelmeztet, hogy "még kér a nép".

A másik imádnivaló tulajdonsága, hogy ha az oldalán fekszik, rágörbíti a mancsát a fejét simogató kézre. Sőt, ha hátulról közelítem meg, kapar, mert úgy nem fér hozzám. Esküszöm, mintha azt akarná, hogy fogjam meg a kezét.

Alapvetően meg a francba az ilyen mondatokkal, nem "mintha" meg "olyan, mint", csak Nofra táplálja belém, hogy a kutya nem szeret, hanem vetítővászonként funkcionál. Igenis szeret, örül, bújik, dorombol és bűntudatos.

Deszarsötétnapvan. Michael Jackson meghalt, egy hátborzongatós késelős bejegyzés van a freeblog főoldalon, még fél óra, mire megtudom, mi történt a blökivel, a műtőasztallal meg a gégecsővel...