Babonák

Van két babonám, amitől elhiszem, hogy enyém lesz a győzelem: bekötés után én szólaltatom meg először a gépet, és én szúrom meg előbb a másik kosarát. Ha tudnák ezt, biztos nem hagynák mindig. :-)

Ma olyan jól ment, hogy hat győzelmemmel harmadikként írtak fel a haláltáblára (H-t és D-t is elkentem, a két L. azonban nem volt ott, azért voltam olyan virgonc), csak aztán jött a hamvaiból feltámadt D., aki előbb 10-3-mal leküldött a vigaszágra, majd beharcolta magát a döntőbe. Igaz, ott már kikapott (R-től, természetesen). Jó volt, élveztem nagyon.

Vannak vívók, akikkel nincs közös nevezőnk. Nem tudunk tanulni egymástól, az egyiknek nem kihívás megverni a másikat, fél perc alatt lezavarjuk az asszót. Egyszerűen olyan a stílusunk, hogy nem lehet belőle interaktív sporttevékenységet kialakítani. Na, ha egy ilyet megverek, akkor szoktam felfelé fordított tenyérrel közelíteni, hogy ne haragudjon annyira. Ha kezdőről van szó és világosan látom, miért tudtam mindig ugyanott megszúrni annak ellenére, hogy másfélszer olyan hosszú, mint én, bátorkodom javaslatot is tenni neki (velem is így szokták, tök hasznos, gondoltam, share the love). Hát, ezt se mindig veszik jó néven, de nem szerethet mindenki.