Kisnána

Minden családba kell egy eminens, ahogy a jóégtudja melyik autó reklámja mondja mostanság. Úgy látszik, minden osztályba is.

Szombaton a kisnánai általános iskola ballagásán tanúi lehettünk, ahogy Steinmann kisasszony megdicsőül példamutató magatartásáért, diákönkormányzati elnökségéért, az összes létező kistérségi, körzeti és megyei tanulmányi versenyen elért helyezéseiért, majd az Év tanulója és az Iskolánk kiváló növendéke díjat is átveszi. Szeretem én a veretlen lovakat, de az kicsit fura volt, hogy a csaj általában magyarversenyeken diadalmaskodott, mégis olyanok estek ki a száján, hogy "sok élményeink voltak". Talán jobban méltányoltam volna, ha Nofrám nem közvetlenül a tanári kar háta mögött szórja a poénjait ("...a Könyvmoly versenyen ért el első helyezést"... "Hat könyvet megevett"), mert így hatványozottan viccesnek tűnt az előttem ülő hölgy, akiről akár a Héra plakátját is mintázhatták volna (tudjátok, ahol a padlizsán van a festékhenger helyén, hogyaszongya "pont ilyen lilát szeretnél?".

Meghallgattuk továbbá, mennyi támogatást kapott az iskola, hány centit nőttek a diákok átlagosan és milyen megpróbáltatásokon ment át a mostani nyolcadik osztály a harmadikos osztálykiránduláson, amikor eltévedtek az erdőben, de végül szerencsés fordulattal egy málnásban kötöttek ki. Ezen információk nagy része a Nofracsaládnak is újdonság volt, valamiért mégsem méltányolták eléggé, i.e. leléptek (kortól függően) cigizni, mászókán lógni vagy a markukba röhögni. Mi tagadás, én is elszoktam már az ilyen rendezvényekről, nem mintha gimis koromban olyan nagy buzgalommal látogattam volna őket. Annak idején nem tűnt fel, hogy 13-14 éves korukban az emberek ilyen vackul szavalnak.

A falusi cukrászda utána már sokkal jobban esett. Bepillantást nyerhettem a birkanyírás, kacsaterelgetés és csirkesöprés rejtelmeibe, megtudtam, hogy a kisnánai vár az, ami nem látszik, továbbá hogy falun a lovak is busszal utaznak. Végül is egész sima utunk volt, aránylag kevés kombájnnal találkoztunk az úton. Természetesen itt is volt Petőfi és Kossuth utca, bármely magyar településen biztos pontok a GPS-tájékozódáshoz (olyan, mint Törökországban a Cümhüriyet, vagyis Köztársaság).

A Lonely Planet útikönyvből a kedvenc mondatom volt valamelyik török falucskára vonatkoztatva, de messzemenően áll erre is: "It's the kind of town you're glad you weren't born here."