Kutyákrul

Én szeretek ember lenni. Azért, mert olyan képességekkel rendelkezem (beszéd, elvont gondolkodás, két lábon járás, finommozgásra alkalmas mellső végtagok), amelyekkel nálam sokkal nagyobb és erősebb állatot is rá tudok venni, hogy ahelyett, hogy megenne, azt csinálja, amit szeretnék. Meg úgy egyébként is, fajom olyan dolgokat hozott létre, mint a vízipipa, a barnamártás, a Forma-1 és a Senior Media Planner-Buyer, hogy Douglas Adams-i felsorolásba illesszem mindazt, amire büszkék lehetünk. De ez a poszt az állatokról akart szólni.

Itt van például az elefánt, mint idomítható állat, ami mellesleg keresztbe le tudna nyelni. Meg a gyilkosbálna a delfinshowban. De nem is kell messzebb menni: a kutya. For the sake of Nofra: Amely a Wikipédia szerint, annak ellenére, hogy hivatalosan a húsevők közé tartozik, mindenevő, ugyanis a macskákénál arányosan hosszabbak a belei, és alacsonyabb a fehérjeigénye is (ezért nem szabad macskakaját adni neki!).

A kutya, mint olyan, falkaállat, és persze hogy van falkavezér meg hierarchia. Viszont én azt gondolom, nagyon nem helyénvaló, ha egy ember is be akar állni ebbe a sorba, még ha mindjárt felülre is. A kutya is pontosan tudja, hogy én, mint a gazdája, teljes családommal együtt kívül állok ezen a sorrenden, a magam eszközeivel felette állok, egyszerűen azért, mert tudok neki olyat mondani és tenni, hogy rosszul érezze magát (anélkül, hogy fizikailag bántalmaznám), és én döntöm el, mit egyen, hová menjen és mit csináljon, még azt is, hogy hogy nézzen ki.

Szóval szerintem az ember ne birkózzon szó szerint a kutyával az elsőségért, ne írja bele a kutya lehetőségeinek tárházába, hogy "ha ne adj' isten lenyomom a kétlábút, én leszek a nyerő", mert akkor tényleg lehet félni attól, hogy majd a gyengébb gyerekemen fog próbálkozni. Tapasztalatból tudom: a kutya úgy néz a gazdájára, mint egy istenre, kötődik hozzá és szereti, pusztán azért, mert gyakran látja és néha megsimogatódik általa. Ha ezen kívül még el is viszik sétálni, kutyaiskolába meg ilyesmi, pláne kialakul az a hozzáállás, hogy "bármit megteszek, csak mondd úgy, hogy értsem!". Onnantól kezdve meg bármit meg lehet tanítani neki, bohócot csinál magából a kedvedért.

Lovagláskor is sokszor eszembe jutott már, hogy a ló olyan, mint egy gyerek, irracionális félelmei vannak, néha dackorszaka is, de kölcsönösen tudjátok egymást tanítani. Gyereknél, kutyánál és lónál is a megszerettetés a jó irány, nem a megfélemlítés. Az előbbi kettőnél azért könnyebb, mert azokkal általában kiskorukban ismerkedik meg az ember.