Voltunk lókat nézni. Ilyen lók voltak:

Nagy, szőrös lábú ló.

 

Nagyon pici ló nagyon pici, nagyon gyapjas csikaja.

Tegnap háromórás kimerítő parkolást követően érkeztünk vissza a Szamurájhoz, aki - ha továbbvisszük az analógiát - melléből kiálló nyílvesszőn (na jó, ennyire nem volt drámai: az ablaktörlő alá csúsztatva) üzenetet adott át:

"LÁTTAM A VONÓHORGOS BÉNA NŐT (RENDSZÁM) LD. RENDSZÁMTÁBLA. KISZÁLLT, MEGNÉZTE ÉS ELMENT. ~12:00"

Milyen bársonyos az orrocskám!

(Mindezt csak azért, hogy Ramé relatíve hasznosabbnak érezze a körömvágásról szóló bejegyzést)

Még mielőtt a rajongók megköveznének: soha egyetlen részt sem láttam, fogalmam sincs az előzményekről és különben is jobban lekötött a szinkron, mint maga a cselekmény. Meg aztán állati pörgős volt, azt se láttam, kit lőnek éppen. Úgyhogy spoiler helyett egy kis filozofálás.

Tegnap sikerült némi endorfint felszabadítanom magamban salsa közben (ilyen is rég volt, ha ugyan), tánclépésben jöttem ki az óráról, és az idétlen vidámság egészen jelen pillanatig kitart.

És mit mondott erre Nofra? "Gyönyörűen táncolsz, ha megfelelő partnered van, csak hiányzik mellőled egy férfi, aki jól tudna vezetni", és képzeljetek mögé egy ilyen smileyt: :-(.

Az én aranyos optimista párom.

Voltunk at the night of the Műkincsrablók (c/o Nofra), láttunk sok szépséges painting, de a kedvencem mégis az a kis, üveglapja alatt komplett schaffhauseni szerkezetet dédelgető asztalka volt, amelyen körben ez állt (tetszőlegesen választottam ki a beginning):

"Kronos poéte piéton nous tous voyageurs sans bagages á la recherche de l'or du temps"

amelyet kezdetleges és írásbeliségre szorítkozó franciatudásommal így dekódoltam: "Kronos, költő, vándor, mi mind utasok [vagyunk] csomagok nélkül, az idő aranyát kutatjuk".

Sokan mondják, hogy a kapcsolat az ágyban dől el. Lehet, de a vívás biztos, hogy az agyban.

Roppant büszke vagyok magamra, mert tegnap saját kicsiny (bal) kezemmel vertem meg a Bonanza Banzai egyik tagját (LOL, most néztem, amikor alakultak, én még boldogan gőgicséltem). Persze amúgy sokkal jobb vívó nálam, ez egyszeri alkalomnak tekinthető, de óriási élmény volt!

Mindenki azt mondja, a mindenkinek az ügyesebb kezén csúnya a körme. Hát ez baromira nem így van!

Nekünk normális, jobbkezes körömollónk van (már dolgozom ezen áldatlan állapot megváltoztatásán), és a jobb kezemmel gyönyörűen le is vágom a bal kezem körmeit, aztán jön (elméletileg ügyesebb és kifinomultabb) bal kezem, megfogja az abszolút nem neki való ollót, és az aszimmetria miatt az istennek nem hajlik arra a szaru, amerre kéne, a jobb (sorsra érdemes) körmeim mindig hullámosak, szögletesek, vagy más extrém alakzatúak lesznek! Diszkriminációóóó!

Ma voltam jelentkezni a szeptembertől kinézett szakfordítóképzésre. Ha minden jól megy, műegyetemi hallgató leszek! Plusz még strasbourgi is, francia jogviszonnyal&diákigazolvánnyal. Néha még elmélázok rajta, hogy kell-e ez tényleg nekem, tudok-e annyira spanyolul, de ilyenkor segít az "ott-is-emberek-ülnek" mantra.