Beküldte Raya deBonel -
Tegnap háromórás kimerítő parkolást követően érkeztünk vissza a Szamurájhoz, aki - ha továbbvisszük az analógiát - melléből kiálló nyílvesszőn (na jó, ennyire nem volt drámai: az ablaktörlő alá csúsztatva) üzenetet adott át:
"LÁTTAM A VONÓHORGOS BÉNA NŐT (RENDSZÁM) LD. RENDSZÁMTÁBLA. KISZÁLLT, MEGNÉZTE ÉS ELMENT. ~12:00"
Mily megható, köszöntem meg gondolatban rebegve az ismeretlennek, bár felmerült bennem, hogy esetleg a valódi tettes terelte emígyen másra a gyanút. Nofra egyébként nem tervezett nagyobb bosszúhadjáratot, a táblát (miután a műveletet mindvégig (nyolc) szemmel kísérő kíváncsi pók szövete kevésnek bizonyult) spárgával rögzítettük.
Induláskor megpillantjuk az egyik "mindenhol ott van" típusú gittegyleti tagot. Erre utaló köszöntésünkre a "mindörökké ámen" az volt, hogy a cetlit is ő tette oda. Azt még nem tisztáztuk, hogy megismerte-e a kocsit, ettől függően most vagy az autós szolidaritásban, vagy a gittegylet összetartó erejében kellene hinnem.
Este pedig Mogyoród sötét külvárosában addig villogtak rám hátulról, mire csak lehúzódom. Kiderült, az illető a csomagtartóból kilógó papírsárkány-farkat nézte valami veszedelmesebbnek. Neeem, csak megőriztük magunkban a gyermeki lelket.
Hiszek az autós szolidaritásban.