Beküldte Raya deBonel -
Arról akartam főleg értekezni, hogy mi van a leágazásokkal, az alternatív valóságokkal, a "mi lett volna, ha" bekövetkezésével. Ha visszamegy valaki az időben és megváltoztatja a múltat, nem semmisíti-e meg saját magát? Ha egy ilyen visszajött lény azt mondja nekem, hogy 80 év múlva az unokám rám fogja kenni a vénuszbanán-pürét, az biztosan azt jelenti, hogy túlélem ezt az ütközetet, vagy azáltal, hogy ezt mondták nekem, már elvesztettem azt a jövőt?
Egyszer megálmodtam, hogy 2056-ban fogok meghalni. Most ez mit jelent? Belém van-e már kódolva, hogy addigra össze kell szedjek egy hirtelen szívhalált (sorry, álom ide vagy oda, rákot, szívbetegséget, Alzheimert nem vállalok)? Vagy addigra éhínség lesz és cseszett leleményes anyókának fogok számítani a 69 évemmel? Vagy az egész nem jelent semmit, mert azóta találkoztam Nofrával, akinél a "várható élettartamom" paraméter értéke 140 alatt értelmezhetetlen?
Az érdekesség az, hogy sose lehet kipróbálni mind a kettőt. A visszajött valaki is csak arról mesélhet nekem, ami már az én tetteim következménye. Ha én hirtelen úgy döntök, hogy sterilizáltatom magam, akkor a gyerekem, aki visszajött, el sem jön vagy akkor tűnik el? Mennyire képes az idő folyása figyelembe venni az emberi szeszélyességet?
A vulcaniakkal kapcsolatban pedig az jutott eszembe, hogy irtó szomorú, de emberben is ismerek ilyet. Nem igaz, hogy nem tudnak szeretni, az sem, hogy csak néhányan, és azok is "árulók". Mindazonáltal ha belém szeretne egy vulcani, nem biztos, hogy vele mennék a szülőbolygójára.
Ja és bevezetem a "kötelező magyar" fogalmát. Ugye mind tudjuk, hogy minden hollywoodi film stáblistáján kell lennie legalább egy magyar névnek. Mostantól ha moziba megyek, itt feltüntetem az első magyar stábtagot, akit megpillantok. Így hát 2009 első kötelező magyarja:
Zoltan Pogonyi - digital matte artist