Beküldte Raya deBonel -
Roppant büszke vagyok magamra, mert tegnap saját kicsiny (bal) kezemmel vertem meg a Bonanza Banzai egyik tagját (LOL, most néztem, amikor alakultak, én még boldogan gőgicséltem). Persze amúgy sokkal jobb vívó nálam, ez egyszeri alkalomnak tekinthető, de óriási élmény volt!
Egyrészt az, hogy néha nekem is lehet ilyen kedvező a bioritmusom, másrészt pedig ellenfelem sisak alatt is jól látható meglepett bosszankodása melengette a szívemet. Általában úgy állnak fel velem szemben a fiúk, hogy "na verjük meg ezt is gyorsan", de amikor beadok nekik két tust egymás után, többnyire észbe kapnak. Hát ez volt a gyönyörű, hogy ő most hiába kapott észbe. Na jó, befejezem az öndicséretet, mesélek más érdekeset.
Nem mindig indulhattak lányok a csütörtöki körben. Nem volt ez így kimondva, csak éppen egyértelmű volt. Aztán a tavalyi edzőtábor után M. gondolt egyet és odament a legnagyobb sráchoz, hogy beállhat-e. Megengedte, így azóta egyre több lány szivárog be. Én már az előkészített pályára érkeztem februárban, és nem is tudtam, hogy komoly emancipációs harc eredményét élvezem. A tegnapi körben 12-ből 5 lány volt.
Az is érdekes, hogy miért épp a kétméteres R.-nek van ekkora tekintélye, amikor ordítós L. mindent megtesz, hogy neki legyen. Tegnap például kitalálta, hogy az utolsó négy helyezett még vívjon páronként a nem pontszerző helyekért (nem tudom eldönteni: a férfiak örökös versengési-számszerűsítési kényszerét, vagy a parancsolgatás örömét sejtsem a kezdeményezés mögött). Én meg közöltem, hogy nekem teljesen mindegy, hogy kilencedik vagy tizenkettedik vagyok, írjon, ahova akar, én vívok csak úgy. Mindenki nézett, hogy mit hepciáskodom. Később jutott eszembe, hogy hátha kiszemelt ellenfelemnek nem lett volna mindegy, de megbeszéltük: mindegy volt.
L. szerencsétlenségére, ha döntőbe kerül, általában R. az ellenfele, aki rendszerint meg is veri. Ilyenkor persze megy az "aljas mázlistá"-zás, tegnap megspékelve azzal, hogy R. direkt bökött oda a két méterre lévő falnak, hogy L. találata ne legyen érvényes.
Akik korán szoktak jönni, azt mondják, L. egészen addig szolid és normális, amíg át nem vedlik öltönyből és szemüvegből fehérbe. Hát istenem, le kell valahol vezetni a stresszt.