fotózás

Én még mindig nem tudom, mit kéne csinálnom, hogy ne minden szolgáltató engem szívasson. Szemlátomást azt gondolják, hogy mi, ügyfelek, nem dolgozunk, nem szól másról az életünk, mint őket várni. Na jó, az én életem mostanság tényleg nem szól másról, mint az objektívekről (elnézést azoktól, akiket a való életben is folyton ezzel traktálok), de azért ez nem tekinthető általánosnak.

A búcsú fájdalmas volt... főleg Rustytól, a szemlátomást Duracell-lel működő Jack Russell terriertől (vö. Dió). Útközben betértem, na jó, visszamentem a Bunratty-kastélyhoz, amihez előző nap nem volt kanalam. Ez egy vár és skanzen in one, de abból elég full extrás. Komplett falut hoztak ide, a megfelelő boltokban szuvenírekkel (pl. fazekasműhely, moherpulcsi, és persze kocsma). De van templom, két malom, orvos, iskola, vándorcigányok kocsijai és hozzájuk illő lovak. 

Ez most egy ilyen hét, a kreativitásomat hátráltatja, hogy a billentyűzetem még mindig teás, viszont így sokkal jobban haladok a kellemetlen feladatokkal, úgy is mint olyan dolgok befizetése, amiket majd amikor csinálok, nagyon fogom élvezni. Ehhez kapcsolódóan a Citibank olyan produkált, amilyet nem hittem, hogy a 21. században egy bank (figyelem, bank, nem falusi takarékszövetkezet) megengedhet magának. Idézem.

Nem kéne ilyenkor ébren lennem, de olyan sok dolgom volt. Teljesen véletlenül a nevemre került egy jövő péntek hajnalra szóló repjegy Írországba (arra már kevésbé gondolok szívesen, hogy sajnos retúr), és ez maga után vonta nevetségesen olcsó szállások és bérautók lefoglalását, illetve pofátlanul drága objektívek megvásárlását. Mindenkit megnyugtatok: nem hostel, automata váltós, és kb. háromnegyed annyiért vettem, mint amennyit az Amazon listáz értük. 

Nem tudok mit írni erről a hétről. Az még a finom nőies verzió lenne, hogy érdekes. Most éppen egy hasznosabb vendégem van (magyarul tanuló francia, a Sciences Po nevű elit egyetem diákja, és januártól itt lesz gyakornok a Parlamentben, később pedig várhatóan helyi politikus valahol Normandiában), és ma én fényképeztem. 

Jól felszerelkezve mentem ma a kabinba. Vittem a legkisebb olaszkönyvemet, a két kis füzetemet (a reggeli rádióhallgatás közben olyanokkal gazdagodtam, mint a mull over an idea, pump price és bring me up short), na és persze Micikét.