Gyapjas

- Én szeretnék nyugis, egyszerű párkapcsolatot, csak a választásaim valahogy soha nem ezt igazolják vissza. Mert vannak ugye az unalmas emberek, akiknek van egy labradorjuk meg egy Opel Astrájuk...

(húzza a száját a céges Volvóban a világ sznobja)

***

Hát ha nekem valaki x hete azt mondja, hogy a Valentin-napot így fogom eltölteni, x-hez képest exponenciálisan röhögtem volna körbe. Milyen az az exponenciális kör egyébként?

Ennek a buboréknak is ki kellett pukkadnia, nem is kérdés. Ma rossz napom volt.

Még mielőtt lelépnék, elmesélem nagy vonalakban, hogy mi van.

Hétvégén kaptam egy döglött bogarat, de örültem neki.

Ma este a Gyapjassal vinnyogtunk azon, hogy az egyik tanárunk vajon milyen helyzetekben válik meg védjegyévé vált szemüvegétől, továbbá latintánc-videókat néztünk.

A következő fél évben megint a menekülteket fogom projektkeretek között diszkréten átkozni, csak most nem vállalkozást építünk nekik, hanem gyerekeknek szóló energiatermelő játékot. A csapatban van egy másik költözőmadár is, ennek ellenére cicaharcok várhatóak.

Apropó:

Azt mondják, mindenki a hozzá legközelebb álló öt ember átlaga. Na szépen vagyunk. Komolyra fordítva a szót: honnan lettek nekem egyáltalán barátaim?

Ahonnan másoknak, gondolom, véletlenül, egymás mellé voltunk kényszerítve az iskolában vagy edzésen, és úgy maradtunk. Itt van még az a nehezítés, hogy már jó pár éve annyira kicsi a merítésem, hogy nem válogatok, örülök, ha akad valaki egyáltalán, aki nem papírember*. Brüsszelből az egy Szöszke volt ilyen, itt Hágában meg úgy néz ki, a Gyapjas lesz a sonderbarátnő**.