tengerre Raya

Néhányszor meglegyintett az az érzés, amiről úgy gondolom, hogy szereti az, aki képes negyedmillió euróért venni egy olyan dögöt, mint a Pelagius.

Amikor az olajosan sima vízen kikötve nézzük a naplementét, és szólni sincs kedvünk, annyira tökéletes.

1. felejtsd el a civilizáció vívmányait, jobban mondva csinálj úgy, mintha nem léteznének. Vécé van, de kézzel kell pumpálni. Zuhanyzó van, de szivaccsal kell utána kimerni (jó, ez speciel csak elromlott). Gáz van, de csak palackos, és elfogy. Víz dettó. Az alkoholkészlet persze csodálatos módon mindig feltöltődik. Mikró van, de eleve áram is csak akkor, ha motorral megyünk, hajszárítóról vagy ilyesmiről ne is álmodj, örülj, ha minden másnap jut a telefonodnak egy szabad USB-aljzat, mert nem foglalja el mondjuk egy fél bohóchal, amiről Adélka zenéje harsog.

Indulás előtti idill.

Kakukkhajó: csak a Pelagius állt orral kifelé...

Mottó: "Hogy milyen a vitorlázás? Mintha beállna az ember egy zuhany alá, és szaggatná szét a húszezreseket".