kultúra

Kezdenek véglegesen összefolyni a napok és a magánhangzók, de már minden szótagban rejtőzik egy-egy időzített bomba, amire csak a kimondás pillanatában ébredek rá. Esetleg több is rejtőzik, mint például a ma először megkapargatott diftongusokban. Az egyszerűen tűnő "borrow" szóban például 3, azaz három olyan hang van, amit ma tanultam meg rendesen kimondani, és ezek között olyan sebességgel kéne váltani, hogy a hallgatóság ne tartson retardáltnak.

Meg fogom nézni április elsején az Allergiát ezt na, mert rám férne, mármint valami olyasmi, amit Douglas Adams úgy fogalmazott meg, hogy "valami megragadná a lelkét, és lassan átadná valami mindezideig ismeretlen gyönyörnek". Még egy gimnáziumi angolkönyvben olvastam róluk, és megdöbbentő, hogy azok a dolgok, amikről a gimnáziumi angolkönyvek szólnak, ténylegesen léteznek.