pár kapcsolat

Sajnos arra kell rájönnöm, hogy az emberi természet alapszabálya szerint az értékes, ami nincs, vagy amit elérhetetennek tartunk. Tárgyban is, emberben is igaz, hogy nem azt becsüljük meg, aki/ami mindig mellettünk van, hiszen annak látjuk a hibáit, és nem félünk, hogy elveszítjük. Idáig ordas nagy közhely, és nem ígérem, hogy a bejegyzés során ez változni fog, továbbolvasás saját felelősségre!

Ez is itt van megint, végre sikerült felfognom, hogy szingli maradtam. Mindenki nagyon kedves velem egyébként, éjszakába nyúlóan hallgatják a vinnyogásomat. Tekintve, hogy leginkább a szüleimről és J-ről van szó, nem hiszem, hogy valaha viszonozhatom a szívességet, de azért jól esik. 

Megérkezett az első hó Brüsszelbe; mikor máskor, ha nem pont futás közben. Enyhén volt csak giccses, ahogy a karácsonyi fénygirlandok alatt óriási hópelyhek szállingóztak, mindenki szatyrokkal megrakva kerülgette az akciókat hirdető táblákat, és a fülemben az Incomplete szólt.