Beküldte Raya deBonel -
- Ma este... - kezdi mély, csábító hangon - ki foglak kötözni.
- Úúú, és mit fogsz velem csinálni?
- Megnézetem veled a Battlestar Galactica egész első évadát.
- Szerintem benned van a lehetőség, elsőrangú pszichopata lehetnél, csak nem hiszel magadban.
(film végén)
- Ez Sandra Bullock volt? ... És miért van a stáblistán két edzője?
- Láttad azt a feneket? Ehhez egy nem elég.
- De neki nem az a dolga egyébként is, hogy így nézzen ki?
- De igen, csak így a Fox leírhatja az edzők fizetését az adójából.
(Vasember 3, Tony Stark éppen begyűjtőbűbájjal hívogatja a Tennessee-ben lemerült ruháját Miamiból)
- És ettől nem fog ugyanúgy kifogyni a kraft, mint amikor odafelé repült ugyanennyit?
- Túl okos vagy ehhez a filmhez.
Nagyon úgy tűnik, hogy minket az ég is egymásnak teremtett, csak a szüleinknek felejtett el szólni, hogy költözzenek közelebb. Hát hol talál manapság az ember egy olyan férfit, aki
1. nyomokban sem beszéli a nyelvet, de azt máris összerakja vaslogikájával, hogy ha a köszönöm rövidítése a köszi, akkor anyukámnak ennyi ismeretség után már nem csókolom jár, hanem csoki;
2. zokszó* nélkül megnézi velem az Oroszlánkirályt, gyermekkorom kedvenc filmjét, és utána Simbaként hivatkozik magára, amikor gárgyultan fésülgetni kezdem a szerinte utálatos és kezelhetetlen, szerintem viszont kócos és szexi fürtöcskéit;
3. Asia centeres pólókban is képes úgy kinézni, hogy legszívesebben a próbafülkében rángatnám le róla minden egyéb ruhadarabjával együtt, tekintet nélkül arra, hogy utána fölveszi-e még;
4. hálásan elfogyaszt a túlsózott marhahústól kezdve a zabpehelykenyéren át a mákosbejgliig minden agyament gasztronómiai kreációt, ugyanakkor az őrületbe kerget azzal, hogy a jégkrémet, amit közismerten azért vesz az ember, mert a) finom, b) gyakorlatilag Tupperware-dobozban árulják, az E-számok alapján próbálja kiválasztani;
5. a 31-i hajrában, miközben háromféle sós aprósüteményt gyúrok, nyújtok** és sütök egyszerre, le lehet küldeni műanyag tányérért és tejfölért, és nem Frissfölt hoz;
...és még sorolhatnám.
Helyzetkomikumként talán a postát tudnám felhozni. Történt, hogy a német árakhoz képest harmadannyiért beszereztünk (a vámnyilatkozat kedvéért) négy inget, három pólót, három pulóvert és négy alsógatyát. Bőrönd: egy darab, kicsi, és tele van, egyebek között a Zabhegyező, az Emberi játszmák és a Bridge Resource Management című tankönyv egy-egy példányával (kedvesem olvasási szokásainak reprezentatív mintája). Adja magát az ötlet, hogy postázzuk el. Még a kínaiaktól elkunyeráltunk egy domestosos dobozt, amin a leonbergi a postán megvásárolt*** szigszalaggal gondosan leragasztotta az "irritatív" feliratokat. Még egy könyvelt küldeményeknek szóló űrlapot is találtunk, kitöltöttük, kiálltuk a sort, mire a postás hölgy megperdítette dobozunkat, és félreküldött, hogy írjuk rá a címet (mit tudtam én, hogy kell, én csak kapni szoktam külföldről csomagokat!). Úristen, külföld, ehhez szállítólevél kell. Tételes nyilatkozattal, indoklással. A leonbergi begurult, ráírta, hogy "magamtól illetve a barátnőmtől magamnak", oszt kész. A postás hölgy, aki ekkorra már legszívesebben ránk hagyományozta volna az "irritatív" feliratokat, minden egyes szigszalagot leragasztott egy "postai lezárás" feliratú fehér matricával, majd a leonbergi kezébe nyomott egy filcet, hogy szignálná mindegyiket. Ekkor kezdett a pasim hitetlenkedve rám nézni. A következő oldalpillantást akkor kaptam, amikor annyit fizetett, hogy már csak kétszer annyira érte meg itt megvenni mindezt, mint odahaza. Nézd a jó oldalát, mondtam, ha egyszer megkapod ezt a hóbelevancot, örök emlék lesz.
*A hiénák felbukkanásakor annyit azért hozzátett, hogy így tanulják meg a gyerekek a rasszizmust, illetve folyton konstruktív javaslatokat tett arra vonatkozóan, hogy melyik szereplőnek kit kellett volna hatékonyabban megölnie, de akkor is.
**Kissé eszközhiányos, ám találékonysággal gazdagon felszerelt háztartásomban mindig akad egy kólásüveg nyújtófának.
***Itt emlékeznék meg a német, illetve a magyar szolgáltatóipar jelentős fogalmi eltéréseiről. Németéknél a Stiftung Warentest nevezetű fogyasztóvédelmi magazin a tótumfaktum, egyfajta nemzeti Tékozló Homár, kizárólag ez alapján vásárolnak. Ha nálunk lenne ilyen, a) korrupt lenne, folyton botrányokba keveredne és senki nem hinne nekik, b) feddhetetlenek lennének, rossz szót nem hallanánk róluk és senki nem hinne nekik. Németéknél ha megkérdezel egy Tesco-alkalmazottat, hol van a sörrenő nyaflaty, udvariasan meghajol, és odavezet, nálunk vakarja a fejét és nemt'ja. Németéknél ha odaviszel egy cukorból készült térhálóba zárt robbanásveszélyes pudingkockát, becsomagolják, felcímkézik és eljuttatják, nálunk meg, lásd fent.