Beküldte Raya deBonel -
Zavar lehet az erőben, mert pont azon az egy napon lett jó idő Brüsszelben, amikor standby-ban vagyok (=szerződésem van, de munkát adni nem tudtak). Kicsit sajnálom, mert eredetileg az egyik kedvenc kollégámmal lettem volna, akivel ritkán raknak össze, mert ugyanazok a nyelveink. Nem tudom, a három tényező között milyen az ok-okozati összefüggés, vagyis azért kedvelem, mert ritkán dolgozunk együtt, netán azért jövünk ki jól, mert azonos terhelésre ugyanúgy fejlődtek az agytekervényeink.
Mindenesetre tettem egy kört a Parlamentben (Quimby-, vonat-, repülő-, és Hypogeum-jegy nyomtatása, ebben a felhasználási sorrendben), majd elkerekeztem a Laeken vidékére. Atomium, királyi üvegházak, ilyen uncsiságok vannak ott. Szeretek úgy csavarogni biciklivel, hogy mindig arra kanyarodom, amerre szimpatikusabb, aztán amikor már elkezd zavarni, hogy huszonöt perce nem tudom, merre járok, akkor megkeresem a város bármelyik, általam ismert pontja felé vezető utat és hazaevickélek. Ezzel a módszerrel igen érdekes dolgokat lehet felfedezni, amikről nem is tudtam, hogy léteznek. Most például egy kínai palota jött szembe.
Valami távol-keleti múzeum van benne egyébként. Az út túloldalán meg ez áll:
Hazafelé pedig a bevándorló gettóként számon tartott Schaerbeek kerület városházánál találtam magam, ami annyira hasonlított az elegáns St. Gilles-ére, hogy rögtön eszembe jutott, amit a városnéző túrán mondtak. Teljesen hasonló stílus.
Egyébként a teret Colignonnak hívják, az Amélie gonosz zöldségese emlékére.