film

A mai este kicsit úgy kezdődik, mint egy vicc: négy tolmács bemegy a moziba. 

Végül ezt néztük meg a Táncoló talpak helyett tegnap. Nagyon hosszú, de egyáltalán nem leülős, üres vagy lassú. Tele van cselekménnyel, remek karakterekkel, meg igencsak tükröt tart az elé, amit én a film elején még amerikai aranykornak láttam. Szépek, nagyok az autók, de sokan busszal járnak, másokat pedig még onnan is letessékelnek.

Bődületes vásárlásrohamot tartottam ma. Kezdődött azzal, hogy a harmadik boltban végre megvolt a Sennheiser PX200-as (10-ből 9 brüsszeli magyar tolmács ezt ajánlja!), és ettől olyan jó kedvem lett, hogy mindjárt megleptem magam még egy MP3 lejátszóval is. Legalább fél órán keresztül vacilláltam a két legesélyesebb jelölt között, de végül a 4 gigás feketét választottam. Azt mondtam, hogy vízálló? Ma zenés zuhanyzás lesz, fűszeres sütőtökös tusfürdővel (az is új, Body Shop). Azt, hogy hova csíptetem a lejátszót, a fantáziátokra bízom. 

Nem mondom, hogy ne nézzétek meg, azt mondom, hogy olyannal nézzétek meg, akit utána meg lehet ölelni és ettől azt lehet érezni, hogy van még szeretet a világban. Nagyon-nagyon nyomasztó film.

Az elejétől a végéig sötét tónusok, aszfalt, sebhelyek és vér. Az első kockától az utolsóig rettegés, erőszak, káromkodás. Nincs igazi konfliktus jók és rosszak között, rosszak vannak, rosszá lett jók és tehetetlenek, akiknél gyakorlatilag mindegy, hogy jók vagy rosszak-e. Aki cselekszik, az hibázik.