Beküldte Raya deBonel -
Örökbefogadtam egy porszívót is, úgyhogy teljes mértékben gépesített a háztartásom, és földöntúli örömmel számoltam fel a pormacska-rezervátumot. Megküzdöttem a kombi-mikró-csodasütővel, aminek két centi vastag csak a használati utasítása (utoljára Békáéknál szembesültem hasonlóval, nem bontja ugyan meg a teret, de b+, nincs rajta egy olyan gomb, hogy "popkornt mikrózzá'!", legalábbis a medián illuminált szilveszterező már nem találta), a végén felhívtam Juszufot, aki elárulta, hogy az egyetlen OFF állásban lévő biztosíték tényleg ahhoz tartozik. Onnantól viszont remek sütőtökös elvetemültség készült, légkeveréses, majd grill kombi üzemmódban.
A munka diszkrét rémálom volt, előbb német elnök beszélt franciául, aztán portugál küldött saját bevallása szerint is "portunyolul", amit kábé úgy kell elképzelni, hogy a "países" (ejtsd: páíszesz) szót úgy ejtette ki: pájzsés. A többit ebből tessék extrapolálni, mert én többet gondolni se vagyok hajlandó rá. Ragályos hatással van rám egyrészt az, hogy végre kaptam visszajelzést, másrészt meg, negatív előjellel, a brüsszeldepressziós kollégák belefásulása a belefásulásba, és juszt is örülök és igyekszem méltó is lenni rá, hogy itt dolgozhatok.
Az igyekezet és szorgalom jegyében holnap meglépek öt napra Dubrovnikba, mensás utószezoni nyaralásra kapcsolatépítő elnöki találkozóra. Azért az feeling, hogy a Facebookon már ma feltünedeztek az "itt ülök a reptéren, de sz-r, 27 órát utazom" típusú üzenetek (amik alatt hamarosan megjelent a kárörvendő kommentem), megindult a kóbor intelligenciák gravitálása az ideiglenes főhadiszállás felé.