Beküldte Raya deBonel -
Egész más szemmel nézi az ember a saját városát, ha valaki mellette csodálkozik rá. Már kezdek én is úgy viselkedni, mint egy brüsszeli: még azt a boltot se vettem eddig észre, ahol konkrétan varázspálcákat és Tűzvillámot árulnak. Desirée barátnőm járt nálam a hétvégén, és nagyon örültem, nem csak annak, hogy itt volt, hanem hogy sikerült olyat találnom, ami érdekelte. Legelőször is elcipelt ide.
Mindketten szecessziómániásak vagyunk, az igaz, de a Hangszermúzeum eddig nekem kimaradt. Tényleg iszonyatos mennyiségű... izé, hangszer van benne. Bár, ahogy Desirée mondta, ez a múzeum a dugásról szól. Minden vitrinnél van négy lyuk, és azokba lehet (néha, ha nincs meg a kémia, gyors egymásutánban többe is) bedugni a nálad lévő fejhallgatót. A huszonnyolcadik húros hangszernél besokalltunk, és legközelebb csak a tibeti meditációs csengettyűknél kapcsolódtunk be az audiofíliába.
"Egy kacskaringós, kedves madarat" is láttunk a Petit Sablon parkjában.
Találd meg a kakukktojást... izé. Vadon élő papagájok a Saint Guido parkban.
Hál'istennek Desirée kevésbé érdeklődött a klasszikus látnivalók iránt, inkább a szecessziós házak meg a parkok nyűgözték le. Természetesen a kedvenc boltjaimba (La septieme tasse, Desigual, Alice Délice, Tequila) is elvittem, és mivel mindenáron látni akarta az ixelles-i tavakat, belebotlottunk a vasárnapi piacba a Flagey-n, ahol egy kedves afrikai személyesen válogatott nekünk mangosteent és sárkánygyümölcsöt. Ez utóbbi, reggeli formájában, a Facebookon több kommentet kapott, mint bármi, amióta egyszer egy félresikerült körömlakkom fotójára kattant rá a komplett magyar kabin, idióta mensásokkal súlyosbítva. Na de lényeg a lényeg: a piacon beszereztünk némi papajás kecskesajtot, szenes közepű Morbier-t, fügés kolbászt, wasabis mogyorót, mandulás olívát, amiből eszement ebédet csaptunk. Egy igaz barátnő ilyesmikben is partner, nem is beszélve a szelíden lobogó lángocskákról...
Eddig még senkit nem bírtam rávenni, hogy eljöjjön velem a Florisba. Több százféle (hogy kell ezt helyesen leírni??) abszint közül mi az Euphoria Blacket (70%) választottuk. Állítólag az abszinttól repülni illik, utána pedig jön a delírium. Először is, nekünk az már előtte megvolt (almás, kaktuszos és grapefruitos sör!), másodszor is, nem tudom, a repülésnek mióta kelléke a Szöszke kedvenc sült krumplija...
Mindenesetre az abszint olyan arany(becsű) mondásokat termelt ki, mint: "A béka korlátosabb, mint a krumpli. Mint erőforrás, úgy értem" (Desirée), illetve "Elvan, mint majom a vízben" (Raya).
A kalózos városnézés elengedhetetlen eleme: itt konkrétan leánybúcsút lehetne tartani, ha nem lenne 1500 kilométerrel odébb, mint ahol azt ténylegesen tartani fogjuk.
Na meg a brüsszeli gasztronómia. A gofri itt is kimaradt, viszont a sült krumpli, a gumicukor (van egy bolt, amit Sucxnak hívnak, tényleg), a Haagen-Dazs, a sör és az abszint messzemenően megvolt. A hősies kis kalózlány még ahhoz is ragaszkodott, hogy ma még menjünk el kagylót enni.
Ez egy extrább verzió, a gratinée, vajjal, szerecsendióval és sajttal. Még azt is megkérdeztem, milyen sajt van rajta, mert Desirée szerint karakteres ízű, hát kiderült, hogy a legolcsóbb, finomra reszelt Maredsous. Mit meg nem tud az ember egy kis franciatudással...
Azt viszont a magyar útikönyv alapján se találtuk meg, hogy a Grand Place melyik házán van olyan szélkakas, ami cipót és koronát tart a kezében (wait...what?). Vagy nem kakas volt, és országalma volt a kezében, vagy kakas volt ugyan, de kőből, vagy valami egészen más volt:
Ez, asszem, szép zárása ennek a hétvégének. Folyt. köv., avagy ismétlés a dudás anyja, további kalózok is szeretettel lesznek látva! Vélhetően már az új lakásomban.