Girly day

Amikor tegnapelőtt este Szöszke megkérdezte, hogy akarok-e Lady Gaga-koncertre menni (akarnék, de nem tudok, mert vagy a cibetmacskákat tanulmányozom Balin, vagy a Fordítók és Tolmácsok Őszi Konferenciáját ÉS a cibetmacskákat pihenem ki Budapesten), majd elhívott másnapra girly dayre, majdnem megkértem, hogy oké, csak szóljon, ha valamit rosszul csinálok, mert ebben abszolúte nincs gyakorlatom. 

Aztán kiderült, hogy annyit kell csinálni, hogy fel kell hozzá menni, kiválasztani, hogy milyen teát szeretnék inni, együttérzően biztosítani arról, hogy tutira sikerült lefoglalnia mind a 4 jegyet, még mielőtt, az árusítás kezdete után 40 perccel, az összes elfogyott volna, majd el kell menni egy plázába, és istentelen sok pénzt elverni. Az meg megy.

Annak ellenére, hogy soha nem vennék tengerészkék ruhát, ráhangolódni arra, hogy mit szeretne venni Szöszke, és időnként cselesen bedobni a látóterébe egy szemrevaló darabot. Tudni lemondani egy korallszínű blúzról, mert neki jobban állna, mert csak egy S-es van, vagy mert nem lehet egyforma ruhánk (fehérneműnk az igen, az almazöld alapon pink pöttyös tehenészlány-cicifixért majdnem vissza is szaladt). Szabadkozni ("ezt csak miattad veszem meg, ez a te lelkeden szárad"). Néha racionálisan viselkedni ("oké, ez a cipő élénk türkizszínű, de annyira szép, hogy muszáj megvenned, majd veszel hozzá kiegészítőket"). Villámgyorsan felskiccelni bizonyos ízlésficamok történeti hátterét ("Azért cuppanok rá mindenre, ami halálfejes, mert..."). Pont annyi, a blogjainkra való utalást bedobni, hogy ne kapjon üldözési mániát és ne sértődjön meg (például pont a Szöszkén). Finoman alájátszani, hogy végül oda menjünk ebédelni, ahova ő szeretne (Bourse, sültkrumpli szamuráj/amerikai szósszal). Még egyet megteázni a teraszon. És legközelebb próbálni emlékezni mindenre, amit megbeszéltünk, mert most nem tudom az alkoholra fogni. 

Egyébként jól öltözött fiatal nőnek lenni iszonyat idő- és költségigényes dolog, az Isten pénze nem elég rá, nemhogy az Unióé. Azért egész jól teljesítettem: egy fehér, bebújós tornacipő, egy megnyalnivaló, piros-fehér-barna csíkos telitalpú szandál (Tamaris), egy szürke, cirkalmasan kivágott lapos talpú dolgozócipő, egy rozsdaszínű kardigán (Promod), egy türkiz topocska (Zara), egy virágos, egy - jobb híján így hívom - Nagymedveszínű, egy papucsállatkamintás és egy szürke felső, három adag fehérnemű (H&M), és persze egy adag hozzávaló ékszer (Veritas, Six). És akkor a lakberendezésre még nem is cuppantam rá, és nem volt se Body Shop, se teabolt (az majd ma...). 

Mostantól ha egy nyavalygó hangot kiejtek a számon ezzel az egész brüsszeli micsodával kapcsolatban, valaki tapintatosan emlékeztessen a fenti felsorolásra, mert nem gondolom, hogy bárkinek, aki a fentiek birtokában van, megalapozottak lehetnének a lelki problémái.