Beküldte Raya deBonel -
Ha már a waterzooiról és a veteránok napjáról írt bejegyzésemet elnyelte az éter, irkálok kicsit a strasbourgi történésekről, aztán majd ha lesz energiám, felrakok képeket is.
Iszonytató hideg van. Sál, sapka, kesztyű. Utóbbit levettem egy időre, mert fagylaltozni mégis ciki lett volna. Hát persze, hogy nem hagytam ki a Chez Franchi-t, ahol életemben először ettem ibolyafagyit, és tényleg olyan íze volt, amilyen várnék, ha egyszer beleharapnék egy ibolyába (ahhoz is milyen aberrált személyiség kéne, virágot bántani!). Most fűszeres mangót, Tatint és kókuszt kértem.
Tegnap legalább 10 kilométert gyalogoltam, a szállásom ugyanis a pályaudvarnál van, a Parlament meg pont jó messze onnan. Elmentem az ITI-RI előtt, néztem, melyik bolt zárt be és mik nyíltak egy év alatt, elvágtam a kezemet gesztenyével.
Szereztem badge-et (nagylelkűen 10 teljes napra megadták), aztán visszacaplattam a hotelbe, ettem két hatalmas kakit, és nagyon örültem a badge-emnek, mert azzal ingyen elvitt a busz a Parlamentbe. Ügyeltem 8-ig, a visszafelé busz meg naná hogy 19:55-kor indult, úgyhogy ismét caplatás. Ez még nem lett volna baj, mert már ki is néztem, hogy melyik sörözőben fogok rácuppanni a wifire. Nevetséges: 81 eurót fizetek az Európai Parlament naponta ezért a szobáért, és még az internet sincs benne. A leggagyibb 25 eurós hostelben is ingyen van a wifi.
Hanem közben észrevettem ám, hogy egyesek laptopokkal ólálkodnak a hallban. Kiderült, hogy van két kábel, amivel ingyenes a netezés. Elsz@rtam egy negyedórát azzal, hogy nem tudtam felcsatlakozni, aztán hagytam és mentem inkább a sörözőbe, ahol azzal fogadtak, hogy mindjárt zárnak, mert nincs elég vendég. Hát a nyitvatartás, ami elvileg még másfél óráig tartana? Keresetlen szavak közepette távoztam, és titkon, mélyen azért büszke voltam rá, hogy ezt franciául sikerült abszolválni, de nem tett boldoggá, hogy hiába caplattam még fél órát. Aztán beletelt még egy kis időbe, mire a recepciósokat meggyőztem arról, hogy a gépem nem azért nem kapcsolódik a kábellel, mert nem lőttem ki a wifit (ehhez persze minden alkalommal újraindítás kellett), hanem mert úgy sz@r, ahogy van. Ekkor végre adtak egy wifikódot, úgyhogy végül győzelem! Ingyen net a szobában.
Ma délelőttre nem tűztem ki nagy terveket: az ITI-RI-re akartam megint menni, beköszönni Agent bácsinak, akinek kedd 11:00-es órája iránymutató fároszként áll a kaotikusan pulzáló órarend kozmikus sötétjében (hahh, ezt a képzavart...). Ez olyan jól sikerült, hogy megbeszéltünk egy ebédet csütörtökre.
Aztán felfedeztem a legnagyobb parlamenti épületet, a Louise Weisst. Ez az a bazi nagy üvegmonstrum, ahol a plenárisokat is tartják. Persze engem oda még nem osztanak be, de így is jutott néhány érdekes pillanat. Az volt a legjobb, és akkor nagyon menőnek éreztem magam, amikor egy igazi uniós biztost tolmácsoltam, és nem a Speech Repositoryban, hanem igaziból, nem lehetett visszatekerni és nem voltak ott a kulcsszavak (és közben megjelent hátul a kivetítőn, hogy Andreis Piebalgs, de aki nem volt a csoporttársam, az ezt a poént nem fogja tudni értékelni), szóval igen, és a teremben két jelnyelvi tolmács formálta ajkával pontosan ugyanazokat a szavakat, mint én, és jelelt hozzá Kósa Ádámnak, aki siket. És pár jelet felismertem, és közben rájöttem, hogy az emberileg képtelenség, hogy valaki franciából magyar jelnyelvre fordítson. Hát rá se bírtam nézni a jeltolmácsokra, amíg beszéltem.