Beküldte Raya deBonel -
Jó rég nem írtam, leginkább mert semmi falrengető nem történt, potenciális falrengetésekről meg nem akarok semmit elkiabálni.
A leonbergiről érdemes annyit megjegyezni, hogy a legutóbbi állás szerint már rá is érvényes a Lucia-záradék, de hétvégén megint idejön, és körömlakkal akar megvesztegetni. Állítólag repedezett és jégkrémszerű. Hát lehet ennek ellenállni? Mindez nem akadályozott meg abban, hogy feliratkozzak egy budapesti lakatpartira is, bár oda tapasztalt gardedámmal* megyek, mert egyedül nem venném rá magam. Azon gondolkoztam, hogy ha egy bulin önbevallásos alapon mindenki szingli, és ki van mondva, hogy csajozni/pasizni megy oda, akkor minek a lakat. Ez leginkább arra lesz jó lehetőség, hogy nemet tudjak mondani annak a csúnyácska fiúnak, akivel lehet, hogy jobb híján az egész éjszakát átbeszélgetném, de ott és akkor épp az lesz a küldetés, hogy olyat találjak, aki külsőre is tetszik. A fordítottja tök egyszerű, a helyes pasit, akivel nem tudok beszélgetni, egy-két furcsa összenézés (vö. "Hogy Harry Potter micsoda?") után sokkal könnyebb lerázni. Ezzel a törekvésemmel egyáltalán semmilyen összefüggésben sincs az, hogy a téli szünetben több forrásból is hallottam, hogy közmegegyezés szerint én vagyok a Mensa rosszlánya (remélem, aki nem onnan ismer, az legalább röhög egy kicsit!). Úgy tűnik, tizennyolc évesen, amikor beléptem, fogalmam se volt róla, hogy milyen képet közvetítek magamról. Vagy csak túlkompenzáltam a ferences imidzset. Mittomén.
A másik függőben lévő, potenciálisan kúl dolog a Templeton Program, ami így első hallásra tiszta Bolyai Műhely, ennek is az lenne a lényege, hogy többkörös kiválasztással megkeresik azt a pár száz fiatalt, akiket aztán tapasztalt mentorok terelgetnek és nevelik ki belőlük A Jövő Vezetőit, de talán itt nem kell majd Tarkovszkijt nézni**. Itt első ránézésre a startupok lennének a kívánt végeredmények, viszont amiket kínálnak, mint lehetséges tehetséggondozó programok, azok elég jól hangzanak ahhoz, hogy több mensással együtt én is pályázzak. A többiek Youtube-videóit elnézve először azt hittem, hogy én mértem itt mellé a célcsoportot, de végül úgy látszik, vevők voltak a képernyőkopogtatásomra***, mert behívtak személyes interjúra. Itt kezdődött megint a logisztika.
Adélkának úgy néz ki a naptárja, hogy vannak a 10 hetes modulok, amikből az utolsó hét mindig szabad, meg a teljesen más ritmusban működö szünetek, amikor szintén lehet a) dolgozni, b) hazamenni. Ezek között válogatni csak akkor lehet, ha ajánlanak egyáltalán munkát, és tekintettel a május-júniusi kényszerszünetre, örültem volna, ha inkább dolgozni tudok, mint otthon feküdni. Ehhez képest az lett, hogy mind a két üres hétre ajánlottak szerződést, ráadásul finom parlament/bíróságit, amikor az utazással is lehet kreatívan bánni. Aha. Próbáltál már csütörtök délelőtt Strasbourgból eljutni Budapestre mondjuk 200 euró alatt? Vannak nagyon jó kis járatok Stuttgartból meg Baden-Badenből, esetleg Párizsból vagy Brüsszelből, de egyiket se érem el az első vonattal, az utolsóra (00:05) meg nem merek bazírozni, mert így lenne ötösöm a lottón, a szerda éjjeli plenárist mindig én kapom. Végül megvettem például egy Bázel-Budapest jegyet annyiért, hogy azt tényleg fizesse a munkáltató, de legalább délután 1-kor otthon leszek. Erre nem az előző napra akarják tenni az interjút? 4 napig rágtam a körmömet, de végül nagyon jó fejek voltak és megoldották, és a munkát se kell lemondanom. Elég lesz utána hétfőn a 6:10-es Wizzair, mert a Transaviának február első felében rejtélyes módon nincsen rotterdami járata. A bírósági munka utánra pedig nevetséges 8 euróért tudtam Ryanairt venni, szóval panaszra nincs okom, és izgatottan várom a februárt. És igen, egyetlen este négy különböző légitársaságnál foglaltam, mert nem volt más.
Az izraeli projekttel meg az a helyzet, hogy magamat is megleptem azzal, hogy a beépített rizsagenerátor milyen prezentációt bírt mára összerakni, szóval valószínűleg zöld utat fogok rá kapni, de már nincs igazán kedvem hozzá. A téli szünetben volt egy-két olyan buli (a mensás értelemben, tehát leginkább egyikünk lakásában ültünk, egy alkalommal**** reggel 6-ig, kárbelém minőségű bort ittunk, Maverick és Big Bang Theory***** ment a háttérben, és pofáztunk, pofáztunk), amitől még jobban, zsigeri módon elkezdett hiányozni Budapest, na meg ha sikerül ez a Templeton dolog, érdemes is lenne otthon lennem, és talán olyat is kutathatnék, aminek értelme van, ahelyett, hogy a kibuc medencéjében lubickolok. Szóval csütörtökön lesz a nagy meggyőzésprojekt, amikor a tutoromnak kell előadnom, hogy miért is annyira jó, ha én mondjuk március elején előállok egy komplett új kutatási tervvel, és ugye nem kell az összes rávezető feladatot megcsinálnom.
Gyapjassal való barátságom továbbra is töretlen, ma éppen a rúdtánctól csodálatosan szálkás deltoidjaira csodálkoztam rá, ő meg a vállamra támasztotta afrofejét. Hát igen, kettőnk közül én vagyok a csúnya barátnő. Holnap pedig megint együtt szabunk fokhagymás puffot.
*Mármint ő nősült már onnan, hosszú távon nyilvánvalóan tévesen.
**Andrej Rubljov, a mélypont. Szeretem a művészfilmeket, de egy festőről fekete-fehérben forgatni, az nekem öngólnak tűnik.
***Azzal indul a videóm, hogy kikopogok belülről.
****És tényleg az a Star Wars-kocsma feeling, hogy a jelenlévők nem is mind egy fajhoz tartoznak, Tudor mondjuk - bocs - Jabbára emlékeztet úgy alkatilag, Mcell meg egy anorexiás Kylo Ren mellette, és nem csak külsőre sokfélék. Nem tudom normálisan megfogalmazni, de ez csak a magyar Mensában működik nekem.
*****Magyarul, te úristen, Sheldon szinkronhangját sose fogom megszokni.