Beküldte Raya deBonel -
Akit esetleg érdekel, hogy miért voltam eltűnve a hétvégén, az nézegesse szorgosan a bal oldali menüben hamarosan feltűnő új pontot, a többiekre pedig csak úgy kéretlenül rázúdítom a tegnap estémet.
A brüsszeli spanyol közösség törzshelyén, a Centro Cabraliegóban kezdődött az este (Szöszke megfogalmazásában: egy szocreál menza és egy úttörőtábori dühöngő kombinációja, de adnak calamarit, rákot, krumplit, oldalast és csirkeszárnyat). Ez a része még aránylag kevéssé dolgoztatta meg a szarkazmikus idegrendszeremet.
- De jó a körmöd! - indítottam*.
- Elment otthon az internet - felelte visszakézből Szöszke.
- A barátnőm anyukája idegenvezető... ja nem, anyakönyvvezető!
Na de ami ezután. Vannak itt ún. igényes szórakozóhelyek, ami abban nyilvánul meg, hogy sok a bejáratnál a gorilla, és egy gmailes címen kell feliratkozni a vendéglistára, amiről természetesen egy nyomorult e-mailben nem bírnak visszaigazolást küldeni, viszont ez remek apropót szolgáltat arra, hogy a bejáratnál azért ne engedjenek be, mert nincs írásos meghívónk. Értem én a face controll és a dress code lényegét, de abban semmi racionalitást nem látok, hogy minket azért szűrnek ki, mert egyikünkön tornacipő van, miközben mellettünk sorban libbennek be a Converse-es srácok, olyan lányokkal, hogy ha eggyel kevesebb agysejtjük lenne, már kotkodácsolnának. Ki lehet vajon képezni egy gorillát a vendég várható alkoholfogyasztásának megbecslésére? Az ilyen helyekre azonnal úgy reagálok, hogy ha egyszer, valami furcsa agysérülés folytán, a mellette található Louis Vuitton és Gucci boltokban szórnám el a pénzemet, akkor se fogok idejárni bulizni. Még ha valahogy el is talál hozzám egy meghívó. Piha.
Végül tehát a Spirito Martinibe mentünk, ami engem nagyon is érdekelt különböző forrásból származó beszámolók alapján, de hasonlóan röhejes volt ez is. Elég annyi, hogy egy templomot alakítottak át nagyon is észrevehetően, ami alkalmat ad olyan poénokra, mint hogy a bénán próbálkozó srác "biztos a gyóntatószéket kereste", meg hogy "lassú szenteltvíz partot mos", de azért kicsit furcsán is éreztem magamat tőle. Meg oké, nyugat-európai életszínvonal, de akik képesek a 2 eurós ruhatár és a 10 eurós belépő mellé még 50 cent vécédíjat is felszámolni, azok megérdemelnék, hogy ennyiért már minimum hányjon az ember, vagy valami.
Azért ennyire nem volt szörnyű, elegáns Nordic Mist tonikkal adták a gint (hirtelen ötlettől vezérelve divatot teremtettem a társaságban), és a zene is egész jó volt, aztán egyszer csak berosszult, akkor haza is jöttem. Meg tulajdonképpen látványos, időnként konfettit szórnak, és megvan az összes kellék, emelvényen táncoló csajok, tűzijáték kíséretében viszik ki a pezsgőt, na és persze partifotós is van, bár kissé válogatós. Szöszke szerint először azért csak engem kapott le, mert őszinte érdeklődéssel meredtem az... objektívjére. Mondjuk úgy fogalmazott, hogy geek vagyok, de az én értelmezésemben ez pozitív.
*Csajbulikban szokásos dicsérgetés. Azzal együtt, hogy mindig őszintét mondok, mert máshogy nem megy, van ennek egy fenékszaglászás jellege.