Beküldte Raya deBonel -
Kemény dió ez a film, ugyanúgy, mint az Avatárban, sokan nem látnak benne mást, mint látványos sci-fit, de nekem túl sok is benne a mondanivaló, hogy értelmesen beszéljek róla. Maradnak a mozaikszerű benyomások.
Most már jobban figyeltem azokra a mondatokra, amik sorba állítják a hat részt és utalnak rá, hogy mi történt az ötödik és a hatodik között. Azt illetően továbbra se jutottam viszont előbbre, hogy a Völgy miféle szigeten van. J. mondott a múltkor olyasmit, ami nekem nem esett le, annyira lekötött az állítólag bonyolult cselekmény, és most igyekeztem követni a szereplők kapaszkodását a karmikus ranglétrán. Ezt figyelembe véve Tom Hanks lehet az egyetlen főszereplő, mert ő válik egyre jobbá, úgy, hogy még az utolsó részben is meg-megadja magát a Vén Georgie-nak (Hugo Weavingre, úgy látszik, nem tudnak más szerepet szabni, mint az echte gonoszt, sajnos, akiről évtizedekkel a Mátrix után még mindig mindenkinek Smith ügynök jut eszébe, annak nem sok választása van).
Egészen elképesztő, hogy europid arcokat ázsiaivá és fordítva tudnak maszkírozni, nagyon nagy gratula annak, aki ezt kitalálta. Az obligát fekete zsaruval nem nagyon lehetett mit csinálni, és felismerhető maradt minden jellegzetesebb arc is. Jim Sturgess és Doona Bae voltak a legkönnyebben elmaszkírozhatók. Biztos ők lennének a legjobb modellek is.
Történetileg a zeneszerzős rész volt a kedvencem, talán mert sokkal több köze van a szerelemhez, mint ahol férfi-nő kapcsolat van, és mert beszél az alkotásról mint sárkányharcról. És ha ennyien mondogatják átszellemült arccal egy dallamról, hogy gyönyörű, akkor sokkal könnyebben elhiszem én is. Most tudtam csak meg, hogy ez ráadásul Belgiumban játszódik...
Kényelmetlenül fészkelődtem a gondolatra, hogy én egy jövőlátó vagyok a "mindig többre éhség" korában.
Pataricza Eszternek maxi riszpekt az utolsó rész nyelvezetéért, leszámítva a -ság, -ség abuzálását.
Ami az egyik korban banális jegyzet, egy következőben szent irattá alakulhat. Lásd még Brian élete. Lehet, hogy 200 év múlva a blogomat fogják így forgatni, a falkából olümposzi kar válik, és minden nap fel fognak ajánlani a képmásunknak egy Sport szeletet, rituálisan megkenik a homlokukat a Lush vodkás-citrusos arcradírjával, és ha valamit elszúrnak, azt fogják kiabálni, hogy a J rúgja meg. Elvégre nem én is Bibliámként tartom számon a Galaxis Útikalauzt?
És a fő mondanivaló, a szánkba rágott karmikus elvek? Szerintem ez nem olyan egyszerű, hogy ha jó vagy, következő életedben piros pontokkal indulsz. Akinek, Gérecz Attilával élve, "hogy a fém kiváljék, a salakért kell létrejönni" , annak az az egyetlen útja, hogy gonosz legyen, méghozzá minél hitelesebben. Forrest Gumposan: shit happens, de azért futunk tovább. Egy erősen elhízott amerikai mensás, amikor azt találtam neki mondani (hajnali négykor egy reggelizőhelyen, a burgerre várva), hogy ha le akar fogyni, próbáljon meg nem enni, ha nem éhes, mire ő azt felelte, ez olyan, mintha azt javasolnám, hogy ne legyen mérges, ha felbosszantják. Jabocs.
Persze hogy össze vagyunk kötve. Ez számomra olyan egyértelmű, hogy nem érdemes filmet csinálni róla. Elég belenézni egy szempárba, és a világ túlfelére elmehetsz egy idegennel. Nem lehet megúszni a nyelvtanulást, a reptéri ellenőrzést, az etikettet meg a többi vackot, de nem szabad megfeledkezni róla, honnan indul az egész. Könnyebb tanulni a szívásból, ha úgy hiszi az ember, hogy értelme volt, még ha valójában nem is. És reményt is ad, hogy valahol valakit nekem szántak, még ha nem is.