Adél nem marad közönyös

Jó kis álmaim voltak... persze az előző nap is eseménydús volt, amennyiben az eseményt a zabálás testesíti meg. De álmodtam valamit, ami nagyon betalált: valami iskolafélébe járhattam (már amilyeneket én szoktam álmodni ebben a műfajban: szökőkút például biztosan volt), ahol egy kicsit sajátos rendszerben folyt az oktatás: nagyjából mindenki azt csinált, amit akart, összevissza rohangáltak az emberek. Én arra emlékszem, amit az iskolában tényleg csináltam: olvastam meg rajzoltam. Na és egyszer csak elkezdett menni a narráció, de közben leírva is láttam egy értékelést, amit egy osztálytársam írt rólam. Ilyenek voltak benne: Nem vesz részt semmiben... amikor a szökőkutas performance-ot csináltuk, mindenki nézte, egyedül Adél maradt közönyös... Ebben kicsit benne van a tegnapi rövid beszélgetés Nagymedvével. Tulajdonképpen én is úgy gondolom, hogy az interpretatív művészetek (micsoda művelt kifejezés, ráadásul mindkettőnk szakmáját magában foglalja) nagyon is arról szólnak, hogy belevisszük saját személyiségünket akkor is, ha betűről betűre a kottát játsszuk. Csak az az elem volt nekem újdonság, hogy ehhez bizony érdeklődni kell minden iránt, az egész világ, de különösen a "normális" emberek élete, kedvelései (és Facebookon szereplő egyéb dobozai) iránt, máskülönben nem tudsz hozzájuk kapcsolódni. Én túlságosan úgy működöm, hogy amiről úgy ítélem meg, hogy az nekem "nem kell", azt megnézem, esetleg le is fényképezem, de nem fárasztom vele a memóriámat. Aztán ha mégis kiderül, hogy kell, akkor ciki van... Az olasszal jártam például így: ugye ki nem látott még ezerszer olasz feliratokat, amikből egy csomó szót meg lehetett volna már tanulni, de ha egyszer én úgy gondolom, hogy az nekem "nem kell", akkor egyik szememen be, a másikon ki... illetve egyik szememen be, a fülemen ki... na, értitek. Szóval mostantól megpróbálom szűrő nélkül. Ha egyszer mindenki imádja, akkor legalább meghallgatom/megnézem, és nem akarok többet olyat mondani senkinek, hogy "nem ismerem, nem nézek tévét". Nem engedhetem meg magamnak, erre döbbentett rá ez az álom.