Milyen málha!

Így utaznak a vööödrek, így utaznak a vööödrek...

Így a narancsok, így a narancsok, és a grapefruit lotty-potty!

Csak a rím kedvéért, egyébként nem volt benne narancs. Azért elképesztő, hogy mi mindent vagyok képes hazacipelni, vittem már a vállamon 130 centis összetekert szőnyeget más szőnyegekkel, párnákkal és teáskancsókkal egybekötve (IKEA), vittem három lap másfél négyzetméteres falmatricát biciklin, most meg ezeket... Na de ez semmi, elvégre otthon tőrrel is szoktam volt bringázni.

Ma magas fokon hatékony voltam, ami úgy kezdődött, hogy izgatott lakótárs felvert a konyhai csörömpöléssel, majd arra mentem ki, hogy a papucsom szabályszerűen beleragadt valamibe, amit kiöntöttek, szóval az alapvérnyomás már megvolt. Ráadásul jó korán is indultam, úgyhogy volt időm két mosásra. Beugrottam a Parlamentbe nyomtatni, megkerestem, hol van legközelebb posta, elintéztem, hogy a francia számlámról ide kapjam a kivonatot (megírnám noirban, de Lucia most robbantott vele főoldalt, úgyhogy inkább nem teszem), aztán irány a vásárolda. 

Egyszínű vagy csíkos felsőket kerestem, amiket hordhatok az új, csont homok sivatagszínű gatyámmal és dzsekimmel. Ehhez képest vettem egy kockás ÉS virágos ingecskét, egy kék sportgatyát meg három harisnyát. És majdnem megvertem egy eladót.

Az Appel's nevű bolt most nyílt. Az a koncepció, hogy ugyanolyan középsz@r minőséget adnak, mint az összes többi bolt, csak normális áron. Sok alapdarabjuk van, ezért is mentem oda. Az üzletvezető egy túlbuzgó fekete csaj, ami még nem lenne baj, de csak amíg a próbafülkében voltam, végighallgathattam, ahogy a kolléganőjének propagandázik ("mindenki emberi lény, csapatban dolgozunk, megbeszéljük a dolgokat"), majd beszólt, hogy minden rendben van-e. Kétszer. És amikor kimentem, figyelmeztetett, hogy már majdnem harmadszor is bejött. Annyit még hozzátennék, hogy kábé egyedül voltam a fülkéknél, szóval nem egy ötvenfős sort tartottam fel azzal, hogy a tíz ruhadarab felpróbálásán kívül, horribile dictu, szemöldököt is szedtem. 

Buzgókám, miután kiválasztottam, amit akarok, még mindenáron megmutatott nekem egy másik fazonú ujjatlant, majd, miután kiválogattam hármat, közölte, hogy annak ellenére, hogy az állvány végén az díszeleg, hogy hármat 15 euróért, ezekre nem érvényes az akció. Szép akkurátusan vissza is akasztgattam mindet, pedig kettő tényleg tetszett. Elvi kérdés. Pattogás helyett inkább a zöldfülű kolléganőjét tanította volna be, mert amennyit az szerencsétlenkedett a géppel meg a kártyámmal, na, pont annyival késtem le az UPS futárt. Konkrétan 4 perccel. 

Szárba szökkenő kreativitásom kibontakoztatására beszereztem még egy doboz akvarellceruzát, aztán belódultam a Carrefourba. Fetára mindenképpen szükségem volt, és persze a szokásos gyümölcsrakományt is összeszedtem. Itt viszont volt egy eladó, aki észrevette, hogy mit szenvedek azzal, hogy egy zacskó almát egy másik szatyorba gyömöszöljek, és segített. Meg is lepődtem kellőképpen. 

Na meg a mai nap nagy beszerzése: a vödör. Ugyanis eddig nem csak azért nem takarítottam, mert utálok, hanem mert csak egy ún. összecsukódós felmosófa volt, amiről az első érintésre lejött az amúgy is gusztustalan rongy, és a végén már inkább Hamupipőke style-ban, térdelve sikáltam. Szóval kijárt már nekem ez a cucc. Egyszerű, kicsavarós vödröt akartam, meg egy Véreske által halhatatlanná tett felmosófát. Mit tesz isten, épp akciózták, ráadásul a biciklisekre is gondoltak, mert a vödör inkább ovális, hogy elférjen a kosárba, és a nyél is 5 darabban volt. 

A képek egyébként az látható, ahogy beleállítottam a vödröt a kosárba, beleraktam az almát és a grapefruitot, bele az Appel'ses zacskót, amiben elhelyeztem a kiwit, a sajtot és a szárzellert, rábiggyesztettem a kicsavaró kosárkát, belerejtettem egy doboz teát, és a fennmaradó helyekre, például a grapefruitos zsák pántja alá csúsztattam az epret, majd az egészet megkoronáztam a lakatommal. Így küzdöttem fel magam a kb. 15%-os emelkedőn a Rogiertől a Botanique-ig, ahol is macskaköves szakasz kezdődik (átok reá, aszfaltot neki!). 

Hazajöttem, megjutalmaztam magam kedvenc sütőtökös kajámmal, közben pedig felporszívóztam az egész lakást (kivéve a csajok szobáját). Ez is nehezítve volt, mert drágáim nem tudom, mit műveltek a porszívóval, de a fej nem szív, úgyhogy a csővel kell egyenként vadászni a koszokra. Szerencsére abból volt bőven, nem unatkoztam. Ebéd után pedig nekiláttam, és az én gyönyörű, futurisztikus, lila-ezüst felmosómmal tisztára varázsoltam az egész padlót. (Nem sokáig: lakótárs ma este úgy döntött, lecsós tésztát főz, plusz megsüti a valamelyik nap félig nyersen maradt mézeskalácsot.) 

És ma megvolt az első olaszórám is! Elhatároztam továbbá, hogy távol-keleti érdeklődés ide, lengyel gyökerek oda, azért az olasz az a nyelv, amit baromi könnyen meg fogok tudni tanulni, és nemsokára elnökség is lesz belőle, nagyjából akkor, amikorra én az itteni pályafutásom lassú elhalását tettem. Na de ha én leszek a magyar kabin első 4C-vel rendelkező tolmácsa, akkor azért csak nem lesz olyan rossz, igaz?

Lefelé menet megint felnyaláboltam rendkívül helyes felső szomszéd rendszeresen elkóborló macskáját, de nem volt szerencsém: a lakótársa nyitott ajtót, aki szintén pasi, csak annyira nem helyes. Holnap a Juvenes Translatores díjátadó ceremónián fogok tolmácsolni, amire önként jelentkeztem, mert szeretem a csillogó szemű fiatalokat, és egyébként egy romániai magyar lány is beszélni fog.